Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

dordiákok felvételét és mindent elkövet a gimnáziumba nem való elemek eltávolítására. Ennek az eljárásának lehet részben tulajdonítani, hogy a tanulók száma 21 éves igazgatósága alatt nem növekedett (az 1870—71-ik tanév végén a létszám 173 volt, az 1890—91-ik tanév végén pedig 172). Az iskola dicsőségét nem a nagy számban, hanem a kevesebb jóban kereste. Erre intette őt nemcsak az eredményes tanítás, hanem az élet gyakorlatias szempontja is. Semmiesetre sem óhajtott szellemi túltermelést.

A tanítás és nevelés sikerét nagyon hátráltatták a csíksomlyói szállásviszonyok. Az ifjúság túlnyomóan nagy része egyszerű falusi gazdáknál nyert elhelyezést, kik bizony inkább a kényelmesebb megélhetés forrásának tekintettéka diáktartást. Nagy kárát látta ennek a formai műveltség, sőt az erkölcsi fegyelmezettség is, nem is szólva a tanulmányokban való hátramaradásról. Imets erős kézzel igyekezett a szállásviszonyok miatt keletkezett fegyelmetlenség- nek végetvetni. A kívánt eredmény azonban bajosan következett be. Mindjárt igazgatósága kezdetén szabályzatot dolgozott ki és fogadtatott el a tanári testülettel az exter- nus ifjúság számára. A szabályzat végrehajtásánál a gazdákkal szemben, ha szükség volt, igénybe vette a közigazgatást is. Csak hosszas fáradozás után érhette meg, hogy javaslatára a főtanhatóság Csík vármegye székházát megvette 10,000 írttal, így aztán 1888-ban felállítja a kényelmes és olcsó elszállásolást biztosító internátust, egyúttal a szemináriumot is átköltözteti a gimnázium épületéből az új internátus mellé a székházba. Fontos dolog itt, hogy a bennlakó ifjúság elhelyezése a lehető legmodernebb volt, mivel kellően felszerelt nappali, illetőleg tanulószobák, háló és ebédlő helyiségek állottak az ifjúság rendelkezésére. Régi intézmények, mint pl. a debreceni kollégium sem dicsekedett hasonló elhelyezéssel. Az új internátust épúgy, mint addig is a szemináriumot, Imets igazgatta.

Imets F. Jákó Csíksomlyón is folytatta azt a sokoldalú társadalmi és irodalmi tevékenységet, melyet Gyula- fehérvárt elkezdett volt; amellett mindig talált időt az önképzésre is; mint jó pap és jó tanár, holtig tanult. Közéleti tevékenysége is leginkább az iskolával állott vonatkozásban. Az alkotmányos korszak beköszönésével a sajtó29