Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1912

Somlyói r. kath. főgimnáziumnak, amely kritika akkoriban egy kalap alatt a státusnak valamennyi gimnáziumára vonatkozott.

Mészáros Nándor miniszteri biztos jelentését, melyet 1873. máj. 21-étől 25-ig végzett látogatásáról a miniszternek tett, maga Imets is nem épen hízelgőnek nevezi. A miniszteri biztos ugyanis úgy találta, hogy a státus gimnáziumaiban „pedagógiailag és tudományosan képzett tanár kevés van; hogy a tanítás nem a magyarhoni 1871— 2855. miniszteri szám alatt kibocsátott, hanem a régi tanterv szerint folyik; végre helytelen tanítási rend és módszer követtetik.“ Bizonyos, hogy a miniszteri biztos köz- oktatásügyünk akkori állapotához képest magas követelményeket támasztott, de Imets maga is, midőn 1876-ban tárgyilagos jelentést terjeszt fel a gimnázium állapotáról a főigazgató útján a miniszterhez, elismeri a hiányokat, úgy a tanári képesítés, mint a módszer kérdésében ; viszont meggyőzően kiemeli, hogy a miniszteri biztos jelentése több dologban nem vonatkozhatik a csíksomlyói főgimnáziumra, így nem a tanterv és utasítások kérdésében. Még gyula- fehérvári igazgatósága idején a helyes pedagógiai és didaktikai módszer alkalmazása érdekében mindent megtett a tanári testületnél, talán nem is elég türelemmel, úgyhogy be kellett vallania: „A béke drága jószág; sok türelem árán vásárolható meg és azáltal lesz leginkább megtartható is.“

S most mikor elismeri, „hogy az oktatás módszereire vonatkozó közelebbi kormányi intézkedéseknek ugyancsak nincsen meg azon látszólagos sikere, melyet azoktól az intézők talán megvártak volna,“ méltán hangsúlyozhatta, hogy a főpásztor és az igazgató e kérdésben mindent megtett, de a módszeres értekezések kapcsán kellemetlen súrlódások támadtak a tanárok között s ennek következtében az érdeklődés a kérdés iránt megcsappant. Imets a tanár egyéniségét, képzettségét, lelkiismeretességét és tempera- mentumosságát tartja azoknak az eszközöknek, melyekkel első sorban lehet pedagógiai és didaktikai eredményeket elérni; ő maga ebben az irányban igyekezett hatni tovább is tanáraira, de nem ejtette el a módszeres megbeszéléseket sem, sőt az értekezleteken tanulságos fejtegetéseket és irány27