Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910
örömmel újitom meg fölvételemkor tett azon ígéretemet, hogy a bőid. Szűz Máriának mindig hü tisztelője leszek“. Közel 200 régi tag irta alá és küldte vissza ezen lapot és újította meg így felajánlását. Egyesek nem elégedtek meg az egyszerű aláírással, hanem azt még meg is toldották. Egyik kétszer is aláhúzta az „örömmel újítom meg“ szavakat. A másik (erdötiszt) hozzáfűzi: Szent fiának az Úr Jézus Krisztusnak, mint Istennek imádója, a róm. kath. egyháznak szeretője — és ezt soha meg nem tagadom“. Egy harmadik azt írja : „sőt örömmel gondolok mindenkor arra, hogy tisztelői sorába segíteni kegyes volt. Éljen az ő tisztelete szívünkben örökké. Jó magyar, jó Mária tisztelője“. Egyik papkongregánista így szól : „A világ világossága, Krisztusnak szűz Szülője, égi közös anyánk, a szeplőtelenül fogantatott Máriának köszönhetem, hogy a porból fölemelt s több mint 5000 léleknek felelős lelki- pásztora vagyok. Hogyne lennék hű tisztelője ? 1 igenis : az maradok az utolsó lehelletig“. Boldog az a kongregá- nista, ki azt mondhatja, amit egyik tekintélyes ügyvéd írt, ki már 50 éve tagja a kongregációnak: „A fogadalmamat soha nem feledtem, megtartottam, meg nem bántam“. Az ilyen biztosan számíthat arra, hogy beteljesedik majd az az Ígéret is, melyet a fölvételkor a falavató tett ezen szavakkal : „Én is, ha ezeket megtartjátok és amit ígértetek, teljesítitek, Ígérem nektek Mária pártfogását és az örök életet“. Hogy több régi tag nem újította meg felajánlását, annak több oka van, többi közt az is, hogy még nem értik eléggé ezen megújítás célját. A társulat vezetősége talán megtalálja az útat, módot arra nézve, hogy minden tag tisztába jöjjön a megújítás céljával s akkor nem igen lesz régi tag, aki ezen felajánlását örömmel meg ne újítaná. A lélekemelő templomi ünnepély után a főgimn. Máría-Társulata a tanítóképezde Mária-Társulatával egyesülve (a testvéri szeretet bizonyságául) az intcrnátus nagytermében házi ünnepséget tartott, melyen a tanítóképezde igen sikerült ének, zene és szavalat számai után Bokor Endre és Porumba Jenő főgimn. I oszt. tanulók Zsö- gön Zoltán képezdei tanár egyik nagyon kedves alkalmi párbeszédét adták elő, melyet úgy püspök atyánk, mint 183
