Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910

mivel „e szervezetnél semmi sem képes jobban elősegíteni a kath. iskolázás célját, melynek ideálja a lelkes és szerény, a jó iránt odaadó, a bűntől illetetlen ifjúság“.

Az 1902. év szept. 12-én pedig leiratot intéz az igazgatósághoz, melyben kiemeli, hogy az értesítőknek az ifjúság valláserkölcsi állapotáról beszámoló jelentéséből tudomást szerzett ugyan, hogy a hajdan virágzóMária-Társulatmégfennáll, de sem működéséről, sem a tagok számáról, sem az ünnepélyes tagfelvételről, sem annak az ifjúság vallásos meggyőződésének megszilárdítására és erkölcsi érzetének tisztulására gyakorolt jótékony hatásról semmi részletesebb adat nincs az értesítőkben. Ebből azt következtette, hogy a társulat csak névleg áll fenn, de tényleg nem él az ifjak öntudatában s nem gyakorol hatást azok lelki életére. Kívánatosnak tartja azért, hogy a társulatot a vallástanár újra szervezze, hogy a társulat „az intézetnek tehetségben, szorgalomban, jámborságban egyaránt kiváló növendékeit egy közös törekvésben egyesítvén, a jó példaadásnak nevelő hatásával az egész intézetnek belső értékét növelje“.

S felhívja a vallástanárt, hogy úgy vezesse a társulatot, hogy „az soha se lehessen a képmutatásnak iskolája, hogy az soha se sülyedjen merőben külső értéktelen ájta- tosságoknak gyakorló helyévé, hanem legyen az önérzetes, nemes ideálokért lelkesülő, saját tökéletesedésüket szívükön hordó, a tiszta keresztény jellem képzésére vállalkozó ifjaknak az élet nehéz küzdelmeire, a vallás szent javaiért majdan vívandó harcokra és a haza felvirágzásáért teljesítendő komoly és férfias munkára előkészítő és gyakorló iskolája". Reményét fejezi ki egyúttal, hogy a társulat szervezésében a testület segítségére lesz a vallástanárnak. Ez a társulat újjászervezésére nézve megtette előterjesztését, valamint megtette maga a testület is, melyben kéri, hogy a társulat lényegében megmaradjon, mivel az a gyakorlatban bevált s az ifjak és a társulat iránt érdeklődő székelység tudatába átment s így történeti alapot nyert.

Erre nov. 12-én kelt leiratában a föpásztor kijelenti, hogy a társulat újjászervezése feltétlenül szükséges. A társulat külső jelvényei és kegyeletes szokásai azonban a jövőben is megtartathatok, de szükséges, hogy belső szervezete a római főtársulat szabályaihoz igazodjék.

49