Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910

Sajnos azonban, hogy minden törekvés, amely a szeminárium egyidejű felépítésére irányult, eredménytelen volt a státus pénzügyi viszonyai miatt. Ma már azonban bizton reméljük, hogy a státus minden lehetőt megtesz, hogy a szemináriumot is mielőbb felépíttesse s átadja rendeltetésének, annál is inkább, mivel a szeminárístáknak a Csíksomlyóról való bejárás — különösen télen — egészségügyi, de didaktikai szempontból sem helyeselhető.

Az építési engedély megadása előtt márc. 22-én megvolt a hatósági szemle, kijelölték a kerítés vonalait és 29-én megtörtént az első kapavágás. A földmunka előhaladásá- val az alapozási munka megkezdődött s annyira haladt a falazás is, hogy május 29-én meglehetett tartani az alapkő megáldásának ünnepét, amelyen a megye és város tisztikara, az építő bizottság tagjai, nagyszámú érdeklődő közönség, az ifjúság és a munkások vettek részt.

Az alapkő megáldását az erdélyi püspök végezte, amire Pál Gábor igazgató kérte fel a következő, nagy vonásokban az intézet egész múltját felölelő beszéddel:

A két hónap óta folyó szorgos munkának ezen színhelyén, hol az ezelőtti években ilyenkor zsenge növényzetet lengetett a tavaszi szellő, alapfalak emelkednek ki a földből, melyek a szemlélő képzeletét egy impozánsnak ígérkező épület körvonalainak megalkotására indítják.

Ez az épület, melynek falait a verejtékes munka eredménye gyanánt nap-nap után emelkedni, nőni látjuk, Csíkmegye közművelődésének életében és ősi középiskolájának, a csíksomlyói főgimnáziumnak történetében nevezetes mozzanat monumentuma lesz.

Amire felépül, egy harmadfélszázadra visszatekintő intézet krónikáját zárja be, melyet a Szent István királyról nevezett erdélyrészi Szent Ferenc-rendi szerzet csíksomlyói rendházának tagjai nyitottak meg a XVII. század közepe táján.

A hazafias lelkesedéssel alapított, török-tatár dúlások közben lerombolt és csüggedetlen kitartással kétszer is újra épített gimnáziumban a szerzetház tudós tagjai tanítottak egészen 1848-ig, versenyt tartva a sikerben a Jézustársasági atyák hírneves intézeteivel, melyek Székelyudvarhelyt, Kolozsvárt és más helyeken végeztek kultúrmissziót.

20