Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910
S mint bérc, ha vész órája lepi meg, Fenn álljatok ti rendületlenül! És állj merészen háznak orma, mert Atilla vére itt fegyverkezik ! Ösvény, mit buzgó ősök lába vert A szent halmon, meg nem feledkezik Terólad elmenö zarándokod ! Madárdal, színes, szép melódiák, Miket a rejtelmes erdő zokog S nem érthet más, csak a székely diák, Isten veletek, én már búcsúzom ! Ide száll ma egyszerre mivelünk Csaba hadrontó lelke, én tudom ! Hitünk a vár, tudás a fegyverünk ! Új szellemharcra innen indulunk, Hol ész és szív nyer békésen csatát; Jézus a mi vezérlő Hadurunk S megóvjuk vésztől a szegény hazát! Somlyó hegy, te kétágú bérctorony, Búsongó felhők szép arája, te, — Forrás, mely úgy jött létre egykoron, Hogy Mária könyét hullatta le Talán enyhíteni a földi kínt, — A távozó ifjú el nem feled ! S midőn a búcsuzás órája int, Szép emléked viszem. Isten veled ! Barátom, az ilyen beszéd ma fáj ! A mosolygó, színes jövőbe nézz ! De szebb a múlt szemén a méla báj S attól búcsúzni nékem oly nehéz. Búcsúznod nem kell, minket az kisér, Hiszen a múltnál jobb példát ki ad ? Bánat hollóját védni ám mit ér, Ha az öröm lepkéje megriad? 135
