Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910

lamely életpályára, ha sikerült erre a katonaságtól engedélyt nyerniük. Emiatt a székely szülők gyermekeiket a biztos jövőt nem nyújtó iskoláztatástól visszatartották, s midőn odáig fokozták az akadályozást, hogy írásbeli engedély nélkül nem lehetett iskolába adni katonai renden lévő székely fiút: a tanulóknak az elemi iskolaiakkal együtt 400 létszáma egyszerre 80-ra apadt a következő tanévben, kik közül a latin iskolába, vagyis a gimnáziumba csak 31 jutott.

Ezek alapján könnyű elképzelni, hogy milyen időket élt át a Somlyói gimnázium egészen 1848-ig, mikor a csíki és háromszéki székelységre óriási teherként nehezedő határőrségi intézmény a szabadságharc véres időszakában örökre összeomlott.

A harci zajban a szelíd múzsák elnémultak. Fegyveres katonák zaja foglalta el és töltötte be békés otthonuk termeit. A harci zajt követő ijesztő csendben Kovács Miklós akkori erdélyi püspök erélyes lépései folytán a megrongált iskola 1851. okt. 26-án újból megnyílt 6 szerzetes tanár vezetése alatt, de csak mint kisgimnázium 4 osztállyal. Azonban a cs. kir. kultuszminiszter megtiltotta, hogy a forradalom alatt tanúsított érzelmei és tényei miatt a Somlyói szerzetből tanárok alkalmaztassanak, mert nem bízza az ifjúság nevelését forradalmi proklamációk nyomását eszközölt szerzetház tagjaira. Csupán két szerzetes maradhatott meg tanárnak, de csak ideiglenesen, míg az állások betöltésére célba vett pályázat lejár. Négy állás világi papokkal töltetett be.

A két szerzetes atyára szóló ideiglenesség állandósult. Két tanári széket egészen a nem régmúlt időkig, 1891-ig szerzetesek töltöttek be. Ettől kezdve még 10 évig és utoljára P. Kopatz Pátrik képviselte

121