Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1910

mindenfelé az országba. Ezért tett legtöbbet a szé- kelység. Itt van a legtöbb alapítvány. Mindenképen jelentős intézet. Megilleti a méltó hajlék. Azt kapott. Legyen tehát nagy a mai ünnep és teljes azon a mi örömünk.

Itt különben is minden Máriának és az ő jegyesének, a Szentiéleknek fuvalmától van tele máskor is, de főképen most a pünkösdi ünnepekkor, aminek a szellemébe a legtalálóbban illeszkedik bele ennek az intézetnek felavatási ünnepe.

Megható szép ünnepet tartottunk Somlyón ezelőtt egy évvel pünkösd napján, amelyre összejöttek a Mária-Kongregációnak életben levő mindazon tagjai, akik eljöhettek. Búcsuzásnak volt az rendezve azért, hogy az intézet onnan a kegyhelyről távozik. A legnagyobb örömmel vettem részt az ünnepben, de kifejeztem, hogy a rendezés ezen okával teljesen nem tudok egyetérteni, mert búcsuzásra nincsen ok, legalább is nincs elegendő ok. Mozdul ugyan az intézet helyéről, de nem megy messzire, hanem marad továbbra is a Somlyó tövében, Szűz Mária lábánál. És ez így is van. Máskép nem is szabadott volna lenni. Nem lehetett arról soha szó, hogy az intézet úgy elhozassék régi helyéről, hogy az megszűnjék az az intézet lenni, ami ennekelőtte volt. Ez ellenkezett volna az intézet keletkezésével és a hozzáfűzödött több százados kegyelettel, mit megsérteni senki sem akart, de nem is szabad.

Azt akarom ezzel mondani, hogy ez az intézet fejlettségében is, szebb formájában is folytatása legyen a réginek ; hogy ugyanaz a szellem hassa át és éltesse, amely a régit létrehozta és századokon át fenntartotta; az a szellem, amelyet az isteni Mester hozott az égből a földre, amelyben 2000 év óta él

109