Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1909
61 a halál a szenvedésektől megváltotta. Január 12-én délután kisérte örök nyugalomra a főgimnázium és tanító- képezde tanuló ifjúsága és tanári kara nagyszámú közönség részvételével. A boldogultnak jellemzéséül és érdemeinek méltatásául azokat a búcsúzó szavakat iktatom ide, melyeket a főgimnázium tanártestülete nevében Antal Áron tanár, mint egykori tanítványa mondott a sírnál az örökre távozóhoz. „E sír, mely nemsokára örökre bezáródik, az ember sorsáról szomorúan beszél : örök sötétségből, hosszú vándorúiról jövünk, egy kis ideig feltűnünk az élet világában, egy kis ideig sütkérezünk a napfényen s aztán csakhamar eltűnünk újra az örökös ködben, az ismeretlen utakon. S az a kevés napfény is mennyi árnyékot vet reánk ! Te már mész a hosszú utón, Petres András, utazol a földi napfényből egy másik világba. Búcsúzunk tőled mi, akik tanítványaid és életed munkájában osztályos társaid voltunk. Testedet ime a véges emberi bajokkal együtt átadjuk a pornak és utoljára köszöntjük halhatatlan lelkedet, mely értékeket rejtett magában és értékeket közölt a tanítványokkal. S ezen búcsúzénál nem a romlandó test, hanem a halhatatlan lélek szerint kell megítélnünk téged. Te a régi hellének tanítványa és tanítója voltál; te ismerted legjobban Platon tanítását, hogy a földi test romolható, változó, sokféle, véges és erőtlen ; örök, változ- hatatlan, erős és egy csak a szellem. Hiszen te ismertetted az ifjúságnak Mimnermos költőt: „Percre nyílik csak az ifjú virága és hamar hervad el ott, hol süt a földre a nap. Bút-bajt hoz az élet: egyiknek pusztul a háza, a nyomor és ínség már fenyegetve közéig; másnak gyermeke nincs, mást meg emésztő kór gyötör. Oh nincs, nincsen a földön ember, kit nem sújt bajjal a mennybeli Zeus“. Eszünkbe kell hogy jusson a görög szellem tanítása, ott áll az örök példa Polykrates esetében : hogy az ember soha el ne bízza magát, reményeiben, ítéleteiben sohase legyen követelődző s amikor legjobban folyik a dolga, akkor gondoljon leginkább a Moirakra, mert a sors nem tűri a nagy boldogságot, irigy az emberre s egyaránt lecsap hát sötét szárnyaival mindnyájunkra.
