Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

6

Bebecus. Szivemet fejemet hajtom poroncsolatodra, Felséges), Király! de nevelyed, ■) hogy tégedet a mostoha szerencse* 2) (Ah távoztassátok ezt jo egek), hogy csak egy napig is élyek a szent engedelmességen kivűl; a nagy Istenre esküszöm szerencsés és szerencsétlen ügyöddel azzon egy vágásban jártatom ügyemet.

Lajos. Nagy kegyelmet kéván a Bebecus hivsége! Minek előtte homályba borulván a nap reánk ügetvén a gyászos estve csillagos udvarival, bővséges kegyelmeim fognak rád harmatozni. De először halyon meg Tuardius a negédes czinkus társaival, rátok bízom Bebece az egész dolgot, néki rohanván a Városnak fel forgassátok mindeneket, az hol kegyelmemnek bezáratott, ott boszu álló fegyverem nyisson utat.

Zápolya. Lassú menkővek ezek a vétekre, F. Kyrály! rég el kellett volna veszni Tuardiusnak. De midőn a népnek szeretete késleli boszu álló kezedet, a vér oniásnak nem kévánása dicsőíti kegyességedet, úgy hogy magadot láttassál felyűl haladni jóságoddal. Azért ha tetczik tanácsom, F. Uram! még tovább meny, a kegyességednek hintezvén3) lépes mézeit. Győzd meg a vetekedéseket kegyességeddel. Tartoztasd meg a népet, Tuardius meg nem hajtya fejét tudom; a vele el pártolt népet kell állatomban irgalmas öledben édesíteni; így térés tágas utunk lészen a Városba.

Szets'ms. Nem méltó annak megengedni, a ki szertelen mérészséggel meg veti a kyrály koronáját. Vegye jutalmát hitetlenségének a gonosz tévő.

Zápolya. Mikor vér ontás nélkül lehet az Ellenségen győzedelmeskedni; nem illik akkor haraggal lépni annak dicséretére.

tíiletus. Úgy vagyon, az Irgalmasságot kérő bűnösnek meg kegyelmezni a kyrályoknak tulajdona. De attól kérni békeséget, akinek esze veszett dagálya az halálnális iszonyatosban utál minket, annak nyújtani kérlelő kezeket? nem fér ez egy kyrályi felséghez.

Lajos. (Bölcs okos katona Zápolya vezér, furcsa taná*) ne véljed.

2) Hiányzik az állítmány; talán üldöz, v. hasonló értelmű.

*) hintvén.