Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
45 Seena ultima. Tuardius, Szecsius, Giletus ducuntur regi; Bebecus Zapolya con- stituuntur Gubernatores totius Russiae. Praetor. íme az izetlen Párt ütő, Felséges király! pártos vezériddel, F. király. Tuardius. íme a telhetetlen vér szopo! Lajos. Nem enyésztnek füstbe menyűtő köveim, amint balgatag eszed képzetté talám; imádd már ezt a kezet; mely azon menkőveknek tüzes súlyait fejedre süti. Mind eddig kegyességemnek, ma boszu állásomnak bélyegét szem(l)élye rajtad minden; el tekéllettem már éppenséggel vesztedet. Vakarj') tőllem fene ocsmány régen meg érdemlett halálra és a pokolnak mélységében tanuld meg miképpen kelyen imádnod a Magyar koronát. Tuardius. Engesztelhetetlen fene! tőlcsd tetézve telhetetlen boszudot rajtam. De halhacza fejedelmi szabad nyelvem vég szozattyát; meg álya szívem tetézett dűhősségedet; Lelkemet erőszakoson ki sajtolni testemből el szánt akaratod; nem ellenzem; ne a melyem, merítsd belé szinte inarok- lattyáig kardodot, Orosz ország fejedelméhez illendő hóhér! De tud(d) meg, hogy meg fordul még ez a koronás fejeket szédítő bal Szerencse; elébb vagy utóbb minden okvetetlen tetézett boszuját fogod érezni kegyetlen dűhősségednek. Lajos. Ezeket a Lánczon .... talám nem vagyok urad m ég mostis? vigyétek. Te Konkoli, járj híven vég poron- csolatomban és mikor porontsolni fogom azon nyersen véresen hozd ide dűhűs fejét. Tuardius. Nyil(j) meg egyszer Pokolnak tűzzel szikrázó torka! nyely el elevenen előlle! Konkoli. Jere, ne átkozogyál kövesd a Vitézeket, a merre visznek; Lássa kardom végén fejedet a Magyar sereg! Szetius. (Egek mit látok! oh még az halálnális iszo- nyatosbb tekéntet). Giletus. (Főd el tőllem a boszonkodo királynak rettenetes tekéntetét, einem Bírhatom). Lajos. Hát tű jo magok! álnokságnak feneklett undok- ságai! és a mi nagyobb, ország, Isten, és hozzám hitetlen ') Távozz.
