Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
26 mégyen minden fris találmányok, ha véghez nem vihetem, amitől moston gőzölög fejem. Giletus. Lelkem Barátom, szájam izén folynak mindenek. Nem pépeskedik1) sokáig tudom a királyi kegyelmekben Bebecus Zápolya; ugyan vigyázz, Szetsi! nyomát ne vegyék valahogy a Palotás3) hamisságnak. Scena 3-tia. A miket hallott Lajos király Bebecus és Zápolya ellen, elméjében forgatván ; érkezik a levél a Táborról, a király Gyanúban erősíttetik. Ludovicus, Nicolaus, Ephebus. Lajos. Hallom, ugyan hallom; de mégis törődöm kétes elmével. Untig terhelik füleimet fő vezéreimről a Csengő pengő hírek; de én, ki mindenkor tapasztaltam Bebecus Zápolya egybe szedett jó erkölcsőkőt, nem hihetem egy- átaljában, hogy meg szédültek légyen a meredek dicsőségnek tetején; azért igen félek, hogy ne sércsem igazságokot, ha párt ütőknek mondom. Oly szoros Barátságba szövetkeztem vélek; nem mérnének igy tréfálni véllem. Nem ingo nádszál az én szivem, hogy minden eféle zendülésre meg szédűlyőn. a Reggeli gyano fsak futó portázo szél, el oszlik azonnal, mert csak az irigyek gyümölcse. De mit mondok? Nem mind arany az, a mi fémlik. Néha az ásito reménység, avagy, a szemes félelem némelynek hamiss színnel festi orczáját. hát ha párt ütők? nagy dolgokban nem szoktak eredetek nélkül szárnyokra bocsáttatni az c féle hírek. Ephebus. Felséges király! egy valaki a vitézek közül nem tudom mit forgat elméjében, bé kívánkozik egy két szóra. Nicolaus. F. király! akiket oly erőssen kedvelsz fővezérek, Iszonyú! o! ki mondhatatlan, szégyenlem ki mondani, ellenned, ellenünk, hazánk ellen mit forgatnak. Lajos. Barátim! Szives Társaim! párt ülők; mivel bizonyítod ezt a nagy vétket? Nicolaus. Ezzel felséges király .... l égit Rex: Tuardiusnak, a nagy VezérnekY Mindenható Istenek! a Pecsét Bebecusé; az Írás Zápolya Jánosnak irása. Hitetlen kegyetlen Istentelen Vezérek! Mitsoda iszonyodás! Mitsoda kegyetlenség! Mitsoda fertelmes hitszegés; tettetni *) *) élvezi a kegyelmet. 3) nagy, hatalmas.
