Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
25 Rusticus. Bocsássalok cl; had mennyek kezdett Utamon. Centurio. Ály meg, Istentelen! mint ha színed nem hozná1 *) róka Csavargásodot. Nem Tuardiustól küldettéle ide visgálodni? Mit hordosz abba a Tarisnyában: ide a Lánczot. Rusticus. Bizonyságon a csillagos egek, hogy ami ártalmast (majd ki mondám), azon ne törjétek fejeteket. Centurio. Mit ? Nicolaus. Majd próbálóm rajta Lajos kyrálynak Magyar aczélyát. Centurio. Darabant! hánd fel minden portékáját szegről végre, keresd hamiss remek fortélyát belőlle. Rusticus. Hadgy békét, elé adom amit viszek, porrigit paginam. Centurio légit. Tuardius nagy Vezérnek! Valyon mi dolog ez... Tuardiusnak! oh szörnyű gonoszság. Nézdsze, Gilete, magadis. Giletus. Ez a levél a fő-vezérektől eredeti, az oroszlány; a pecsét; Bebecus Zapolyával. Setius. Mit Beszélsz kérlek? had lásam én is az(t) a Levelet? ... Tuardius fő-vezérnek Orosz ország Felséges Urának. Kiktől kinek? A fő-vezérektől; akiktől az egész Tábor; az Ellenségnek! Nicolaus. Zápolya Bebecus ezt merészelte? O! Ezer halálra méltó gonoszság; de ki adta ezt a levelet? kiknek? s mikor ? Rusticus. Egy katona, nem tudom a nevét; ne, azt mondá, vidd cl Tuardiushoz. egy arannyal kötelezé hivsé- gemet, hogy senki a fejedelemén kívül a levelet meg ne lássa. Nicolaus. Jól van már, tugya meg Magyar Lajos királyunk, kiket táplált tudatlan kebelében; pártot ütöttek ellenne, akik eddig oldalát őrizték; kebeles3) hohéri lettek. Mennyünk: majd béadom a királynak. Tudmeg Zápolya, hogy adod az árát remek hamisságodnak azon czifra fortélyai, melyei a király veszedelmére tollászkodtál, ennen magadnak szeged nyakadot. Discedunt. Manent. Setius. Ezt helyesen ki főzted, Gilete! Csak a többitis azon furcsa fortélyai ki találhassuk, mind azon által füstbe 1) mutatná. a) t. i. benső barátai.
