Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

20

Konkoli. Alig várja a nép, hogy ezen ki szabott törvénnyel egyszer s mind a fő Vezérekkel poroncsolatot vigyék.

Bébecus. Tehát e mellett maradgyunk, f. király, én Poron- csolt helyemre állok.

Zápolya. Lássa Boszu álló mérges homlokamot a gyűlő- vesz nemzet; és vagy hátat fordítson a szentelen; vagy minden pereputtyával veszszen pokol béli kén köves tónak feneketlen gyomrában.

Bébecus. Meg lesz, felséges király! minek előtte az hegyek nyoszolyájában hanyatlik a nap, fel s alá nyargalok a városnak szélyén hoszszán.

Konlcoli. De a nyalka Vezérnek fejét se felejtsük Bebece.

Bébecus. Lábai eleibe hengeritem Tuardius gombját, és tekét verek véle Orosz országnak láttára.

Lajos. Azt ne cselekedd, Bebece! El tekellettem vala ugyan, hogy a Városban tartandó győzedeltni pompámban diadalmas szekeremhez köttetem ezt a hite szegett Latrot; de tartván, ne hogy nyakát szegje, meg másolom. Tárcsátok meg a dűhüs lelket haragomnak, hogy méltán fel boz- dult kegyetlenségemnek rettentő példáját állassam rajta.

Bébecus. Indulok.

Zápolya. Mennyünk.

Chorus.

Hajonkot vigyétek Szépen repdeső szelek. Háborúk szűnnyetek,

Hab vizek el tűnnyetek. Siessünk ne késsünk Szándékunk rév partyára, Kegyetlen Tuardiusra, Kietlen Tyrannusra

és pogány hadára.

Eole szeleknek,

Istene mind ezeknek,

Ki a déli szeleknek És a nap keletieknek Poroncsolsz, uralkocz, Szabadítsd fogságokból. Lajos menkőveitől, Boszuálló kezétől,

Rettegjen népétől.

flctus 2-dus scena 1-ma.

Tuardiushoz kötözve vitetvén a Lajos király(hoz) alatomba küldetett város követe halálának félelme miatt ki valya a királyai alatomba tett szövetséget. Innen a Tanácsnak el fogatására küldi katonáit, kiknek hívségeket újra magához erőlteti.