Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907
18 Dymas. Nem szükség ide semmi ige; ezt a dobot jól tugyák1) az ördögök, erre minden dolgokról bizonyos feleletet mingyárt adnak. Pulsat l'ympanotriba. Tuardius. Dima mit látok! Mitsoda szörnyű feketeség borittya a levegő eget! Dymas. Halgas kérlek, ha élni akarsz ........ Pokolbéli s etétségnek iszonyú barlangjai! accedunt aliqui diaboli. Tuardius. Szép nóta! csak hogy igen keserves nékem. Dymas. Kegyetlen nagy Jupiter! Setétségnek rettenetes Istene! Tuardius. Mi a felelet Dyma? Accedunt omnes diaboli. Dymas. El vesztünk, Tuardi! Tuardius. Micsodát? elvesztünk? Dymas. A Győzedelem a Magyar hadat jedzi. Tuardius. Tehát meg győzettettem Pannonok(tól). Dymas. Nincs más kűlőmben; el nyomott erejével Lajos király. Tuardius. És pedig véletlenül! el nyomott erejével; el vesztünk, Dyma, te sem maracz meg? Dymas. Én a Levegő égen el Repülvén meg előzőm a veszedelmet. Tuardius. Ezt felelte néked Acheron Pokolnak Gyalázatos hazug ál képe! Dühűs lélek; s még a Levegő égben el Repülvén meg előződ a veszedelmet? Csalárd denevér! tanóid meg, hogyan ültesd csúf játékra, tréfára, csalfasággal fejedelmedet. Patkoly pokolba buldoso (sic!) féreg, mond meg, hogy vagyon még a főidőn nagyobb Isten Plútónál. Dymas. Jaj meg halok! és következem ezen túl Pokolnak áldozattya, ne busuly még ma magadis következel után- natn Acheron hasonló áldozattya. Tuardius. Jól van: már halgat az hazug Lárva. Ég! Föjd! Pokol! már mind oda legyetek. Nincs erő! nincs hatalom. Nincs Isten, aki ellenne álhasson boszu álló haragomnak. Várj, vér szopo Lator! porászra fogom zabolátlan vak merő bátorságodot; előbb ki adod dühűs lelkedet Lábaim előtt, mintsem véremmel itasd ellennem kivont kardodot. x) ismerik.
