Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1907

ltí

ajándékinak sós*) árrát szabta, á meg nyomorodott néptől esztendőn ként sullyos adót. Ki akarja vetni nyakából ezt az igát; ki akar vetkezni Tuardiusbol, egybe csatlott szivét, erejét, fegyverét melletted ellenne viszsza szegezni és részedre hajtani a győzedelmet csalhatatlanul el végezte, nyitva tartván a kapukot kész kézzel várja a fő Vezéreket, azt igiri, hogy kötve2) láttya meg ma Tuardius a Magyar Tábort. Te Felséges Nagy király, ezen egybe kapcsolt akaratunkot meg ne vessed.

Lajos. Ki szabtam volt meg vallom a keserves üdőt, hogy ma tetézett boszumot ályam mostani boszotikodáso- tokon, Le ontattam volna falait házatoknak, kietlen pusztaságra juttattam volna az egész várost, súlyos vasba töm- leczbe szorittattam volna a népet. De telyes mérgemet töltőm ma Tuardius telhetetlen dűhűsségén. Le mondok már minden haragomról, sőt kivált kegyességgel folytatom hozzám csatlott hivségteket.

Legátus cívis. Ezerni ezer hálákot mondunk ezen tetézett kegyességedért, F. király, térdet hajtunk felséges szavának és míg élűnk parancsolatként imádangyuk akaratodnak minden leg küssebb jeleit.

Lajos. Mikor Le hanyatlik a rogyogo nap a hegyek tetejére, poroncsolom; készen, Várjatok mikor el ályuk erőnkkel, fegyverünkéi a Várost elől hátul.

Scena 5-ta.

Tuardius a Dolognak váratlan ki menetelét elméjében forgatván csak nem kétségbe esik. Az Ordöngösit elé szolittya jövendőkre tanitassék; De szerencsétlen dólgokot jövendői agyon vágattatik.

Tuardius, Mágus, Ephébus.

Tuardius. Hatalmas Istenek! ki temérdek gyanoval, iszo- nyodással bolgattya, győtri szívemnek minden izeit a követnek mindegyred őrgő fenyegetése. Micsoda kegyetlenül fogad- kozik ellennem irgalmatlan Pánnon! meg előzhetetlen veszedelmet készít; már felis verte gőgös sátorát; a kietlen térséget ellepte támentalan népe Lajos királynak. Míhelt szűr- kítni kezdi a setétes estve homályba öltözött főidet, legotton rám, a városra seregük reám ütő magyarnak diadalmas hada. *)

*) nagy, borsos. 2) bajosan, nehezen.