Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1906

25

Chorus.

Hajonkot vigyétek Szépen repdeső szelek. Háborúk szünnyetek,

Hab vizek el tünnyetek. Siessünk ne késsünk Szándékunk rév partyára, Kegyetlen Tuardiusra Kietlen Tyrannusra

és pogány hadára.

Eole szeleknek,

Istene mind ezeknek,

Ki a déli szeleknek És a nap keletieknek Poroncsolsz, uralkocz, Szabadítsd fogságokból. Lajos menköveitől, Boszuálló kezétől,

Rettegjen népétől.

Actus 2-dus. Tuardius kétségbeesve gondol sorsára, de másrészt erősen fenyegetőzik a magyarok ellen. Radostus és Postrokovius jelentik, hogy a sereget rendbe szedték. Megbeszélik a harcban követendő tervet. Eközben elfogják és Tuardius elé viszik a városi tanácsnak Lajos királyhoz küldött követét, aki mindent kivall, mire a tömlöczbe vetik. Tuardius keményen akar elbánni a tanácscsal, de Postrokovius tanácsára szelíden fogadja az épen megjelenő tanácstagokat és mindent igér nekik győzelem esetére, ha hűek maradnak hozzá (sc. 1.). A magyar katonák elfognak egy parasztot, akinél egy Tuardiushoz cimzett levelet kapnak, amelyen rajta van a Zápolya és a Bebek pecsétje. A paraszt azt vallja, hogy a levelet elvitel végett egy katona adta át neki, akit nem ismer. Szétsi és Gileti örvendenek, hogy tervük ily szépen sikerült (se. 2.). Lajos is értesült arról a hírről, hogy Zápolya és Bebek el akarnak tőle pártolni, de nem akar hitelt adni a mende-mondának. Ekkor az elfogott levelet hozzá viszik. Elrendeli, hogy minden utat szigorúan őrizzenek, nehogy a két vezér elszökjék, mig jobban „kikeresi a dolognak végét s’ kezdetét“, (se. 3.). Bendegus egy más hamisított levelet egy almáit áruló paraszt almái közé lop. Más katonák felfedezik a levelet s felismerik, hogy azt Tuardius