Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1905
41 tanácskoztak, mi módon szabadulhatnának meg a bajból. A nép itt is azt kívánta, hogy nemzetgyűlés tartassák s s ennek határozata terjesztessék az országgyűlés elé, de régi kiváltságik ellenére semmi terhet nem viselnek. Hogy a népet megijesszék, vezetőit Borsai István alkirálybírót, Váradi Ferenc assessort és Simon Istvánt elfogták s egy ideig fogságban tartották.1) A német tisztek — mint láttuk — Csík békéjét felforgatták, Udvarhelyszéket a tömeges bebörtönözóssel rémületbe ejtették, csoda-e, ha a székely nép tehetetlenül állott. Látszólagos volt minden intézkedés a kedélyek lecsillapítására, hiszen a Kálnoky-bízottság is, mely félévet töltött Háromszéken és Csíkban, tényleg semmi komoly munkát nem végzett, a tisztek féktelenségét fékezni nem tudta s erólyteleuségével csak felkavarta a forrongó lelkeket. Ii bizottság munkája Siskovicsék kinevezésével véget ért. Siskovicsék komolyan láttak munkához s már június 13-án megállapították a régi törvények alapján, hogy a székelyek hadi kötelezettsége miben állott s ennek alapján javasolták, hogy a királynő a határőröket a következő kedvezményekben részesítse: 1. A haza határain túl járjon zsold. 2. Fegyverzetről s hozzávaló felszerelésről a királynő gondoskodjék. 3. A határőrök mentve legyenek minden közmunkától. 4. Míg valamelyik családban a katonaságra alkalmas van, a család a katonai előnyöket élvezze. 5. A határőr adója a rendes adó egy harmadánál több nem lehet. 6. Az altisztek, a dobosok, trombitások mentesek minden adótól. 7. A nemzeti viselet maradjon meg, csak a zeke szegélye legyen sárga. 8. Háború esetén a királynő a határőröknek csak egyik részét rendelje ki. (J. Háború esetén a határőr családja ne fizessen adót. 10. A csatában elesettek özvegyei egész életükben adómentességgel bírjanak. 11. Bár előre idegenek lesznek a tisztek, jövőre a hazafiak elsőséggel bírjanak. 12. A tábori költségeket a katonai kincstár hordozza. 13. A fő- és altisztek nem zsarolhatják a határőröket. 14. A magtalanul elhalt katona vagyona nem kobozható el, hanerr az örökösökre száll. ) Szádeczky i. m. 328—335. 11.
