Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1905
100 bán, hogy ők a közpályán oly derék munkások lettek. S ha még azt is látom, hogy azon intézet iránt, amely egykor őket oktatta, nevelte, a kegyelet, tisztelet és ragaszkodás emlékeivel vannak eltelve : akkor a nemes büszkeség mellett még egy jól eső, megnyugtató érzés is végig vonul belsőmben, mert látom, hogy az a kötelék, mely az iskolába járó generációt az intézethez fűzi s melyet többé-kevésbbé terhesnek, kellemetlennek találnak, idővel a legszebb, legkedvesebb erkölcsi kapoccsá finomul át lelkűkben. Igaz szivemből azt kivánom, hogy az én kedves volt tanítványaim mindnyájan érjék el mindazon jó, igaz és szép vágyaikat, melyeket szivük, lelkűk elérni óhajt. Végül volt tanítványaimnak üdvözlését még egyszer megköszönve, jelenlegi tanítványaim felé fordulok, kiknek nevében az ifjúkorhoz és a jelen időszakhoz egészen illő módon a tavasz virágaival ékesített beszédben köszöntött Istentől jeles tehetséggel megáldott, rokonszenves fellépésű szónokuk. Kedves ifjak ! Önöknek az áll jól, ha úgy élnek, mint a madár: ágról-ágra szökdécselnek, nevetgélnek, énekelnek. Ének- és zenedarabjaikkal való fellépésüket mindig élvezettel hallgattam s gyakran az iskolán kívül is dicsérettel emlegettem. A mait nem dicsérem, hanem megköszönöm, főleg azért, mert ma önök vannak hivatva, hogy ezen ünnepélyre ide összejött díszes közönségnek a mai programmot egy kissé változatossá és a lehetőleg élvezetessé tegyék. Ha ez a feladatuk sikerül — miként már részben sikerült is — ón a magam részéről köszönettel, a jelenlévő közönség pedig — meg vagyok róla győződve — elismeréssel adózik önöknek. Ami egyéb itt történik, annak lényegét önök közül kevesen képesek ma még felfogni és megérteni. Hiszen az életnek olyatén meghatározását, melyet ha jól emlékezem Payotnál olvastam s a mely úgy szól, hogy: „az öregnek az élet egy rövid, áttekinthető múlt, az ifjúnak pedig egy hosszú, be nem látható jövő“, csak a korban előhaladottak tudják igazán felfogni. Nohát, kedves ifjak ! az iskola éppen arra való, hogy arra a be nem látható jövőre, amely később áttekinthető, rövid múlttá lesz, előkészíteni segítse a gondtalan ifjú életét, aki kellő tapasztalatok hiányában még útmutatóra szorul. Fogadják tehát mindig szeretettel azokat a tanácsokat, uta-