Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1904
88 fényes országos küldöttség üdvözölte. A király, V. Ferdinand örömét fejezte ki, hogy ismét az ö kedves magyar népe között lehet. A királyné az üdvözletre latinul válaszolt. Széchenyi örömmel jegyzé fel naplójába a fiatal Fe- rencz József főherczeg szavait, hogy senki nálánál a magyar név dicsőségét jobban nem óhajthatja. Másnap, márc. ll-én d. e. az országgyűlés mindkét háza, követve fényes díszmagyar öltözetek ben az ország- gyűlési ifjak seregétől, a régi szokáshoz híven az országházból a primási palotába vonult az országgyűlés ünnepélyes bezárására. A király a nádor és az űj kormány tagjai kíséretében lépett a terembe. Azelőtt a kancellár, most az új miniszterelnök a királynak kezébe adja a szentesített törvényeket, ki azokat átvévén István főherceg nádor felé fordulva a következőket mondotta: „Hív magyar nemzetemnek szívből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. Amit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve ezennel átal is adom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, úgy mint akinek hűségében leli szívem legfőbb vigasztalását és boldogságát.“ A lelkes riadalom után, mely szavait kisérte, a fiatal, magas, délceg nádor csengő hangon válaszolt és többek között ezt mondotta : „Egy boldogított, háládatos nép környezi itt felséged királyi székét; a nemzet szíve soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most felségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk újjáalkotója lett.“ Ilyen fenséges lefolyású volt április Il ike ; örökre emlékezetes nap történelmünkben. Azt hitte mindenki, hogy véget ért egy hosszú küzdelem, mely 300 év óta tartott a nemzet és a monarchia másik fele között, mely megbénította nemzeti tevékenységünket é3 gátolta működésünk kifejtését. Ezen a napon a kiváltságosok osztálya, mely eddig minden jogot kizárólag élvezett, a szabaddá lett nép millióival egy nemzetté olvadott. 8 mindez megtörtént békeségesen, a nem
