Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1904

66

magát az emberek között. A hajnal ugyanis a szabadban érte s egy furfangos atyafi a faluba hurcolta. Végre aztán egy éj közepén elrabolták“. Agyafúrt vezetőnknek rejtélyes szavai még inkább fölcsigázták érdeklődésünket. Észre sem vettük s egyszerre csak a Vargyaspataknái vagyunk. Meredek sziklaszirtektől kövezett partján még csak egy kanyarulat s harsogó „éljen“ veri fel a tájat. Előttünk áll a barlang, egy óriási sziklatorok. Mint kővé meredt rengeteg oroszlán ordító szája tátong felénk félelmetesen, ridegen, de büszkén. A képet, mely előtt itt megütközve állunk, nem kísérlem meg festeni. Hisz hol a leíró képesség, hol a szavak ereje, mely elég híven tudná ecsetelni a természetnek ezt az összerázóan szép alkotását.

Köröskörül tarfejű, felhőkarcoló sziklaóriások. Csupasz homlokukkal merészen törnek a magasba. Rideg hátukon imitt-amott egy-egy árva fácska. Nyomasztóan néma csend nehezedik a zordon völgykatlanra. Csak a sziklák tövében eltűnő patak búsan mormogó csobogása töri meg a zavartalan csendet, hangtalanságot.

Valóban ünnepies, felemelő érzés tölti el az embert, mikor a természet e nagyságával, erejével áll szemközt. Önkénytelenül hálafohász száll keblünkből ahhoz, kinek nagyságát hirdetik e kietlen kép hatalmas sziklatömbjei.

A barlang torkába lépcsőkön haladunk fel. Az első csarnokban lelkesülve, az ifjú szív igazi hevével zengjük: „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére.“ A tüzes akkordokat zúgva verik vissza a szürke falak. Miután gyertyánkat meggyújtjuk, elbúcsúzunk a világtól s megkezdjük két óráig tartó földalatti utunkat. Amint az első terem küszöbét átlépjük, önkénytelenül Aeneas útja jut eszünkbe, csodás alvilági útja. Bár a mi Sybillánk is eléggé ismerte itt lenn a vidéket, a hegyeket és völgyeket a föld alatt, bor- zongva tapogatóztunk tovább az aláhullott kőtuskók között. Furcsa egy út is lenn a sziklahegy belsejében. Egymást váltják fel a kisebb-nagyobb üregek. Félelmetes egymásutánban következik az a tizenöt terem, amelyeknek nedves falai soha sem láttak fénysugarat. Oldalukról és menyezetük- ről fenyegetőleg csüngnek alá a kiálló kőtuskók. Egyik-