Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1904
84 kadóban volt, midőn 14-én reggel megérkezett a bécsi forradalom Ilire. Ez aztán a felirat sorsát eldöntötte. A nádor még aznap gyűlésre hívta a főrendiházat, mely egyhangúlag fogadta el a feliratot. Erre az országgyűlés elhatározta, hogy azt mindjárt másnap március 15-én a két ház tagjaiból választott 60 tagú küldöttség vigye a nádor vezérlete alatt Bécsbe. 14-én este Pozsony város lakossága Kossuth Lajos és az országgyűlési ifjak tiszteletére fáklyás- menetet rendezett, s Kossuth a lelkesedés mámorában a Zöldfa-fogadó erkélyéről úrinők sokaságának környezetében Gróf Battyány Lajost, mint Magyarország leendő miniszter- elnökét mutatta be az éljenző sokaságnak. Pesten ezalatt hasonló forrongásban voltak a kedélyek, mint Pozsonyban és Bécsben. A vezetők itt is az intelligens elemekből, főként az ifjakból kerültek ki : Petőfi, dókai, Vasvári, Irinyi és mások. Már márc. 12-én az „Ellenzéki kör“ helyiségében tartott értekezleten elfogadták Irinyi indítványát : „Mit kíván a magyar nemzet“ címmel az ismeretes 12 pontot, hogy azt majd az országgyűléshez benyújtják. Idáig a mozgalomban még semmi forradalmi jelleg nem volt, de midőn március 14-én este a bécsi hajóposta meghozta a Bécsben előző napon történtek hírét, ez cselekvésre ragadta a pestieket is, melynek lefolyását ismerjük s melynek kivitelében az egyetemi ifjúságnak itt is, mint Bécsben, döntő szerepe volt. Vér azonban szerencsére nem folyt. A bécsiek a 13-án kapott Ígéretekkel nem elégedtek meg ; a forradalmi hangulat 14-én és 15-én is egyre tartott. 14-én megkapták a nemzetőrség felállításának Ígéretét, 15-én a császár hivatalosan megígérte, hogy a birodalom másik felének (t. i. Magyarországnak) képviselőit jul. 3-án összehívja s azok meghallgatása után népeinek alkotmányt ad. Valami egységes, közös alkotmány-félén járt az udvari politikusoknak az esze. A bécsieket lázas öröm fogta el és épen ezen örömmámor közepette érkezett meg a feliratot vivő fényes magyar küldöttség az esti gőzhajóval. A képzeletet is maghaladja a lelkesedés, mellyel fogadták különösen Kossuthot, ki elsőnek kért számukra alkotmányt, melynek kivívásában
