Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1904
82 indítványáról értesült, azonnal Bécsbe sietett a teendőkre nézve utasítást kérni és kifejezte óhajtását, hogy visszatértéig a főrendiház a javaslatot ne tárgyalja. Csakhamar a felső ház több vezérférfia, köztük Gr. Széchenyi István is Bécsbe utazott. Bécsben az udvari kancellárián egyre folyt a tanácskozás anélkül, hogy határozathoz tudtak volna jutni. Szó volt az országgyűlés feloszlatásáról; majd meg arról, hogy a főrendek semmi szín alatt ne engedjék át a javaslatot, midőn hirtelen és váratlanul Bécs lakossága megmozdult. A bécsiek is elégedetlenek voltak a kormányzás rendszerével s az elégedetlenség főként Lajos főherceg és Metternich ellen irányult, kikről tudták, hogy a császár nevében ők kormányoznak. A forrongás a párizsi események lőrére keletkezett, mely febr. 29-én érkezett oda. A Kossuth márc. 3-iki beszéde és javaslata, melyről a közelfekvő Pozsonyból némi hír már oda szivárgott, valóságos olaj volt a tűzre. Márc. 4-én a beszéd szövege már a Bécsben tartózkodó Pulszky Ferenc kezében volt, ki azt németre fordította és közölte a bécsi mozgalom intelligens elemeivel, kik a társadalom előkelő tagjaiból állottak: tekintélyes jogászok, ügyvédek, tanárok, orvosok, mérnökök, kereskedők. Ezekre rendkívüli hatással volt Kossuth beszéde s annak különösen az a része, mely alkotmányt sürget az ő számukra is. Erezték, hogy nekik is tenniök kell valamit. Petíciót készítettek a sajtószabadság, az igazságszolgáltatás reformja és az alkotmányos kormányzás érdekében, s a további cselekvést márc. 13-ára tűzték ki, mikorra az alsó ausztriai tartományi rendeket tanácskozásra összehívták. Ilyen körülmények között nyílt meg 13-án a gyűlés. Egy szemtanú leírása szerint az épületet óriási néptömeg fogta körül, kik előtt egy fiatal ember egy kút tetejéről olvasta fel Kossuth beszédét. Mikor odaért, hol Kossuth Ausztria számára is alkotmányt kér, óriási vihar tört ki. Alkotmányt! alkotmányt! kiáltozták és szűnni nem akaró harsogással éltették Kossuthot. Az alkotmány lényegéről nem sokat tudhattak, mert ilyet még nem ízleltek volt; de gondolták, hogy nem lehet valami rossz.
