Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1904
G5 anglusok is tudnak ? Micsoda furcsa alakulása lehet az a természetnek, melyről oty sokat regél a székely mesemondó, s hol a monda szerint Dárius kincse lappang ? S mig így kiilöinlmél külömb képeket alkottunk a törpék és manók honáról, közbe-közbe vidám dalokat dalolgatva Olá- faluba érkeztünk. Itt röviden megebédelvén Szentkeresztbá- nyára rándultunk. Kik nagyobb gyárakat is láttak, nem lepte meg őket a székely vasgyár. Mindamellett érdekkel figyeltük meg annak minden egyes részét. Bámulva láttuk az emberi elme erejét. Mint fogja járomba az elemeket : a vizet, levegőt és tüzet, s mint olvasztja meg a hegyek sötét mélyének ércköveit. Még aznap este megérkeztünk a székelyföld egyik legsajátosabb falujába : Lövétére. Érdekes egy falu ez a Lövéte. Már távolról különösnek tűnt fel az ő fölötte nagyrészben kőből épült, csaknem kizárólag cseréppel fedett furcsa Ízlésű épületeivel. S hát mikor nyaktörő utjain a lábficamodás gondolata kínozott szekereinken. A nagy vendégszeretet azonban, melyben székely .atyánkfiái részesítettek, kibékítettek e specialis jellegű községgel. Az esthajnal szürkülő fényében már barátságosan, tele tu- dákossággal kérdezősködtek a jó öreg székelyek „a Somlyói diákoktól“. Honnan s mi járatban vagyunk ? S mikor aztán megtudták, hogy a barlanghoz szándékozunk, kifogyhatatlanul meséltek annak nevezetességeiről. „Híres, nevezetes biz az“, mondja egyik székely házi művészettel készült, gazdag sújt ássál cifrázott bundás atyafi. „Hej sok keserű sóhajtást nyeltek el annak sötét üregei. Mikor a kutyafejű tatárok reánk törtek, annak sziklaoduiban kerestek s találtak inenhelyet ami ős apáink. De veszedelmes is ám oda bemenni, mert a sötétségnek számtalan lakója kel fel a hívatlan vendég ellen “ A sok mende-mondától felizgatva tértünk pihenőre. Másnap kora reggel megharsant a trombita hívó szózata. Kis csapatunk a szükségesekkel felszerelve indult útnak a Lóvéiétól tiz kilóméternyire fekvő barlanghoz. Vezetőnk szintén sokat fecsegett a barlangról. „Még most is laknak abban tündérek és törpék“, mondja jóhtszeműkeg. „Mikor gyermek voltam, én magam is láttam. Sőt furcsán jártam egy két arasznyi törpével. Ősz szakálla volt a törpe teremtésnek. Hosszú ideig jól érezte
