Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

gyaroszág fügetlensége, a jobbágyság sorsának könnyítése, egyenlő teher viselés, törvény előtti egyenlőség, az igazságszolgáltatás javítása és más ilyen, a francia forradalom által felszínre került eszmék nyernek művében költői pártfogást.

Dugonics András a maga regényeiben a fin-ugor rokonság bevonásával, a régi magyar képzelt erkölcsök leírásával is kora kívánalmainak akar megfelelni. „Ezen Magyar szűznek ékes példáin örvendeni fognak ama szép, Fiatal-pirost orcájokon viselő Drága kis-asszonyaink; szégyelni fogják magokat el is buhatnak előtte ama Sáppadt Nyősté- nyeink“ (Etelka bev. 1 oldal.)

Első regénye már célzatosságánál fogva is korszerű. Hisz lépten-nyomon támadja József császár rendelkezéseit. Feljegyzéseiben bőven magyarázza azokat a helyeket, melyek ilyen támadásokat rejtenek magukban. Feljegyzéseit és regényeit figyelemmel olvasva, csakugyan igaz azon állítása, hogy: „itteni minden szó talpra esik és sokat jelent, ha feszege ttetik“

Fáy András regényei a társadalmi reformeszmék kifejezői. Mindaz, a mi akkoriban jónak, hasznosnak vagy károsnak mutatkozott, fel van ölelve müveiben, s különösen a Bélteky-háznak mint maga mondja, „szembeötlő a használni akarás tendentiája.“

Jósika regényei mintegy későbbi viszhangját képezik Vörösmarty „Zalán futása“ bevezető sorainak. Nem a jelenből veszi regényeinek tárgyát, hanem a múltból. Az Árpádok, Anjouk, Mátyás dicső századát ébreszti fel bennük, rajzolja az erdélyi nemzeti fejedelmek korát, mintegy kifejezi a nemzet hangulatát, mely a régi dicsőséget, a homályban késedelmezőt óhajtá vissza. Eötvös József br. regényei épen célzatosságuknál fogva tükrözik vissza századokat. Nem hivatkozunk itt másra, mint a „Karthausira, melynek többek között hibául róják fel, hogy benne a költő messze látott és mélyen érzett:

„Bánatnak könyve, kár, hogy nem regény.

De nincsen benne egy szó költemény.

Ez századunknak óletirása A társadalom jaj kiáltása.