Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903
59 homályos ismereteink vannak. Egyéb jótulajdonságai mellett elterjedettsége abból magyarázható meg, hogy sok regény megértéséhez kevés előképzettség szükséges. Amit tüzetesen nem ismerünk, arról szoktunk legelfogultabban ítélni. Mit ismerünk kevésbé, mint a regény szerkezetét; hisz az érdekes regényt „faljuk“, élvezzük a cselekmény élénkségét, gyönyörködünk a szép s főleg a találó leírásokban, tetszenek a jó jellemek. Ha cselekmény nem elég érdekes, a leírások talán hosszadalmasak, a jellemek igen mélyek, ímmel-ámmal olvassuk végig az ilyen regényt. Az érdekes regényről azt szokták mondani, hogy szerkezete jó, az unalmasról pedig, hogy szerkezete rossz. A regényből, mert nagyobb terjedelmű, csak a cselekmény marad meg emlékezetünkben, a finomabb részletek hamar elmosódnak. Erős meggyőződésünk, hogy azokat a regényeket, melyeknek szerkezetéről azt írják, hogy laza, összefüggéstelen, pongyola, bizonyára a cselekmény lazasága, pongyolasága, de főleg kevésbé érdekes volta miatt bírálják így el. Hogy valamely regényt szerkezet tekintetében is igazságosan bírálhassunk meg, többször is el kellene azt olvasnunk. Az első elolvasásnál a cselekmény foglalja le érdeklődésünket, a másodiknál a jellemek fejlődését is észrevehetjük és talán az ügyes bonyolítást; csak a harmadszori átolvasásnál vesszük észre a költő tudatos elrendezését, az episódok szerepét és viszonyát e főcselekményhez és a regény szerkezetét; talán a negyedik átolvasás után tudnók a terjedelmesebb regényt valóban élvezni. Gyakran egy nem épen kiváló drámát többször is megnézünk, mert annak 1—2 órát tartó előadásakor a modern technika és művészet minden eszközét és fogását felhasználják ; válogatott művészek egymással vetekedve igyekeznek a dráma személyeit minél bensőbben alakítani s így úgyszólva, látó és halló érzékeinkkel fáradság nélkül élvezzük. De vájjon ki tartja érdemesnek még a jó regényt is egymásután többször elolvasni, melynek az illustrációkon kívül más segédeszköze nincs. Főleg a regény bírálatánál kell érvényesülnie Tain szép elvének, melyben a szeretettel teljes elmélyedést, az író teljes megértését hangsúlyozza. Az ő szellemét követő regénybirálatok bizonyára megköny-
