Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903

tendö az előtérben s a messze háttérben álló fákat, dombokat és a látóhatárt bezáró hegyet, legyen hogy mihez viszonyítsa.

Legyen a hős jelleme egységes, ne legyenek benne olyan jellemvonások melyek egymást egyideiileg kizárják. Bátorság és gyávaság, bőkezűség és kapzsiság, igazi vallásosság és álszenteskedés egy emberben ugyanazon időben nem fér meg. Nem esik azonban az egység rovására, ha a fejlődő jellem a körülményekhez képest átalakul. A bátorból lehet később gyáva, a szeretet átváltozhatik gyűlöletté és mindezeknek megfordított átváltozását is elhisz- szük, ha a költő oly helyzetbe tudja hozni a hőst, hogy a változás érthetővé lesz. A regény terjedelmes voltánál fogva néha fejlődő, esetleg hanyatló jellemeket is ad, mig a drámaíró hősének jellemét mint kialakultat tünteti fel, mert hőse alapjellemében nem változbatik. Szembetűnő példáját találjuk a hős gyors jellem változásának Jókai Mór „Enyém tied, övé“ című regényében, melynek hősét Áldorfai Incét Péterfy Jenő erősen kifogásolja, de ő sem a változást, hanem az indokolás hiányát rosszalja. Áldorfai első felesége mellett hős, második felesége mellett gyönge ember, a harmadik mellett pedig őrültek házába való nyomorult. (Búd. Sz. 52.) Ez a tény lélektanilag nem volna lehetetlenség, mert a nő határozott befolyása a férfi kedélyvilágára és jelleme alakulására tagadhatatlan, de a valószínűtlenség benyomását teszi a jelen esetben azért, mert Jókai nem világítja meg eléggé a szembetűnő változás okát.

Helytelen volna, ha a költő hősének kész jellemrajzát adná, mert ennek a hős tetteiből kell kidomborodnia nemzeti, műveltségi, kori és nemi sajátságai alapján.

A nemzeti jellemvonások eltérő voltát élénken megvilágítja egy kis történet, mely ha nem is igaz, úgy is jellemző. Egy külföldi fürdőhelyen megsértett valaki egy művésznőt. Az eset nagy felháborodást keltett. Az angol törvény elé akarta vinni a dolgot, a német becsületbiróság ösz- szehivását indítványozta, a francia fogadkozott, hogy holnap a sértőt kifogja hívni, s mig ezek így vérmérsékletükhöz képest a megtorlás módjáról tanakodnak, hírül hozzák, hogy egy magyar a művésznő becsületén ejtett foltot az ellenfél vérével mosta le.