Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1903
30 lyek tettre kényszerítik az egyedet“. (Freytag Technik des Dramas 18. oldal.) A regényíró tárgyának korát akarja festeni és azért nem igen törődik olyan cselekmények keresésével, melyek összeütközést szülnek, de ha ilyen tárgyat talál és azt dolgozza fel, műve bizonyára becsesebb és érdekesebb lesz. A dráma ellenben összeütközésre lévén alapítva, az író olyan tárgyat kell hogy keressen, mely az erkölcsi világrenddel való összeütközést nem nélkülözi. Szigligeti, „A dráma és válfajai“ című művében erre vonatkozólag így ír : „Az a legjobb drámai tárgy, mely a fejlődő szenvedélyek tetteinek és ezek visszahatásának a cselekvőkre és másokra, a legtöbb tért enged“. (160-161. oldal.) Hasonlít a regény a drámához eszme tekintetében is. Hasonlít nemcsak akkor, midőn a költő az eszmét mindkét műfajban céltudatosan dolgozza fel, alakítja át, eszményíti a nyersanyagot, hanem akkor is, midőn típust ábrázol, oly egyén feltüntetésével, ki vagy az általános emberit képviseli, vagy sajátságos faji tulajdonságokat egyesít magában „Feltűnővé tenni valamely kiváló jellemvonást: ez a remekmű célja“ mondja Taine, „Eszmény a művészetben“ c. művében. (18. oldal.) Typust rajzolni valamely remekműben, ez a zsenialitás fokmérője. Az eszméről később, a regény eszméje tárgyalásánál bővebben lesz szó ; most csak annyit jegyzünk meg, hogy a világirodalom tanúsága szerint, csak azok a művek számíthatnak maradandó hatásra, melyek formai tökély mellett egy jelentős eszmét és típust foglalnak magukban. Shakespeare drámái azért lesznek mindig maradandó becsüek, mert az embert a maga szenvedélyeiben és érzelmeiben oly híven tükrözik vissza, hogy mint egy lelkesült bírálója mondá: ha az emberiség kiveszne, drámáiban hű kép maradna fenn róla. Ha a dráma a maga rövidségében képes az általános emberi feltüntetésére, annál képesebb lehet erre a regény nagyobb terjedelménél fogva. S minthogy a jelen kialakuló félben levő viszonyok között, formai tökélyre a legjobb regény sem tarthat számot, a típusokat kellene, hogy a regényíró különös figyelemre méltassa, hogy műve becses és maradandóbb értékű legyen.
