Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
51 teni Beaumont 1674-ben. De Apafi egyelőre csak biztató választ tudott adni, mivel a Bánffyféle mozgalom közbejött. Beaumont távozása után csak Teleki volt, ki a fran- czia udvar követével az összeköttetést fentartottn,1) s mintegy a későbbi szoros szövetséget előkészítette. A Beaumont követsége tulajdonképen csak arra szolgált, hogy Lajos ezáltal rémitse és zavarba hozza a császári udvart, midőn a vele harczban álló felkelőknek Ígérget segítséget. Tudta ezt Teleki is, de másfelől az volt a meggyőződése, hogy a franezia király nem marad meg a puszta biztatásoknál, hanem a mennyiben a körülmények kedvezően alakúinak, nem késik a segélynyújtással sem. Ebben pedig a közvetítő főszerep Erdélynek volt szánva. Úgy látszott eleinte, hogy a bujdosók helyzete a Bánffy halálával sem változott, pedig bizony mind az ország, mind Teleki sokkal nagyobb erélylyel karolhatták fel ügyüket. Ebben az időben Du Forbin de Janson marseilli püspök volt Lengyelországban a franezia követ, ki az uralkodójától azt a határozott rendeletet kapta: csak lássa el jól biztatásokkal a magyarokat a nélkül, hogy nagy és merész Ígéretekbe bocsátkoznék.2) A bujdosók úgy szerették volna, hogy a franezia udvarral való tárgyalások teljesen titokban történjenek s Erdély ne játsza a közvetítő szerepétt; hanem megfeledkeztek Telekiről. Nem ismerték eléggé a kővári kapitányt, mert ez makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy Erdély, ha már egyszer belement a dologba, ne engedje ki kezeiből a vezérszerepet. Ezért nem kis gondot fordított arra, hogy az Erdélybe jövő franezia követ Akakia Roger (Du Fresne) egyenesen őt keresse fel szentpéteri kastélyában ; csak miután itt a teendőket kölcsönösen megbeszélték, mentek együtt Bogarasba a fejedelemhez.3) Du Fresne 1675. februárjában indúlt útnak Erdélybe s a mint a bujdosók az ő jöveteléről értesültek, Tóton márcz. 22-én tartott gyűlésükből gr. Thököly Imre vezetése alatt nyolez főúrból álló díszes követséget küldöttek F'ogaM Teleki Beaumontnak, Gyulafehérvár, nov. 22. — Történelmi Tár 188ö. óvf. 839. 1. a) Angyal Dávid, Thököly Imre 86. 1. — (Tört. Életrajzok.) ») U. o. 86, 87. 11. 4*
