Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902

IV.

Teleki, a mint decz. 14-én eloszlott az országgyűlés, Gerendre ment Lónyai Anna meglátogatására s innen több főárhoz irt levelet.1) Rövid időzés után haza sietett s részint Kővárt, részint Szent-Péteren lakott családjával. Elénk figyelemmel kisérte az erdélyi mozgalmakat s az alkalmas időt várta, midőn eddig szerzett befolyását érvényesítheti. Tennivalója itt is akadt elég. A végekben nagy számmal szállásoltak a bujdosók, kik mind az erdélyi fejedelem fenható- ságát ismertékel s tőle remélték jogtalanul elfoglalt birtokaik visszaadását, nemzeti szabadságuk helyreállítását. Teleki volt az, ki nemcsak mindnyájokat Apafi hűségére esketette, hanem rábírni iparkodott, hogy nyugodtan viseljék magokat s tegyék bizonytalanná a folytatandó hadjárat sikerét.2)

Teleki ez óvatos eljárását az 1674-i események igazolták. Pedig a magyar rendek most sem hagytak fel a sürgetéssel, még télviz idején minden áron Erdélybe akartak jőni a Várad körűi szállásolok,3) mit azonban megengedni nem volt észszerű. Hiába kérték Apafit márcz. 9-én Sza- lontán tartott gyűlésükből, hogy adjon szállást, küldjön hadat és zsoldot Telekitől, adja ki az Erdélyben levő magyar főárak reversalisait,4) a fejedelem okulva a múlt év tapasztalatain, nem tehette meg azt a könnyelműséget, hogy az immár kitört lengyel-török háborút, mely váratlan fordulatot hozhatott, be ne várja.

A lengyelek múlt évi choczimi fényes győzelme nem vetett véget a háborúnak, mert ez még nagyobb erővel tört

*) Lónyai Anna Béldinek 1673. decz. 19. Gr. Kemény J. i. gy. XIX. k.

2) Apafi Telekinek 1674. jan. 19. Árpádia, 1835. évf. 85, 86. 11.

8) Apafi Béldinek, jan. 16. Tör. m. kori Tört. Emi. 1., VII. 196, 197. 11.

4) A rendek Apafinak, Gr. Kemény J., i. gy. XIX.