Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
25 és Szepesi Pál Kassa felé tartanak, Kende Gábor pedig Regécz felé megy s hozzá csatlakozott Petrőczy István is. Az aranyos-medgyesi várban Wesselényi Pál és Ispán Ferencz vannak nem nagy, de napról-napra növekedő haddal. Az Ónod, Kálié, Tokaj alatti városok elpártoltak a némettől s remélhetőleg Szendrő és Fülek is követik példájukat. 0 úgy értesült, hogy a várak fizetetlen őrségeit nem lesz nagyon nehéz megnyerni. Beszámol egyúttal eddigi intézkedéseiről: Mármnros vármegye 50 lovat és 150 gyalogost tartozott volna kiállítani, de ezen hadat ő uem hitta táborba azon feltétel alatt, hogy a következő hónapi zsold- ról idején intézkedjenek. A kővári kerületből 150 ember van a táborában. Tudósítást kíván, ha valami tárgyalás foly a portán. Ha időközben a bujdosók követe a portára megy, utasittassanak az erdélyi követek, hogy támogassák. Tájékoztassák a tanácsosok arról is, hogyha az ellenséggel tárgyalásra kerül a dolog, mi lesz a teendője, Apafi lesz-e a közbenjáró. Egyúttal engedélyt kér, hogy Szathmár vagy Munkács ostromára ágyúkat is vihessen.1) Teleki nem szept. 14-én — mint tervezte — hanem 16-án indult el, 18-án ért Sárközre, honnan a magyar rendekhez felhívást intézett. Elmondja, hogy az Isten nem tűrvén tovább azon szenvedéseket, melyeket a nemzetnek tulajdon királyától kell szenvednie, megengedte, „hogy a megkeseredett és teljességgel elnyomatott Magyar nemzet mindenek felett az Isten dicsősége és a maga nagy szabad- ságtalanságának helyében való állittatása végett méltán kikelhetett“. Ezért felszólítja a rendeket, hogy látva hazájok elnyomatását, gondoljanak vitéz eleik példájára, tegyenek félre minden idegenkedést és minél hamarább csatlakozzanak.3) A mint Kővárról Szathmár felé ment, Wesselényi Pál, Forgách Ferencz, Keczer Menyhért s több más nemes csatlakozott táborához, mely útközben mintegy 700 főre menő lovassággal s némi gyalogsággal növekedett. Szept. 19-én, midőn Szathmár felé közeledett, a szathmári őrség<) Teleki levele a tauácsuraknak, Kővár, szept. 15. — Bethlen J., II. 249-266. 11. 1) Hadtörténelmi Közlemények 1893. évi. (VI. k.) 460, 461. 11.
