Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1902
144 Teleki félelme alaptalan volt, mert Caraffa diszőrséget küldött elébe és nagy kitüntesésekkel fogadta.1) Mindjárt a megérkezése után megkezdődtek a tárgyalások, s előre nem a meghódolásról szóló nyilatkozat, a mint Cserei hiszi,2) hanem a hadak ellátása, elhelyezése ügyében. Bizonyítja ezt azon, febr. 20-án kelt egyezség, melyet Caraffa, br. Falkenhain, Teleki, Bethlen Elek, Bánffy György, Alvinczi Péter és Apor István Írtak alá s mely a császári hadak számára kiállítandó élelmi szerek és fizetendő zsold beszolgáltatását szabályozza.3) Ennek az egyezségnek létrejötte után kezdődött meg a tulajdonképeni tárgyalás Erdély meghódolását illetőleg, s itt Telekinek minden erejét igénybe kellett vennie. Úgy látszik, működése sikerében kívánta a deputatusok számának az emelését, kikhez azért még Kálnoky Samuel, Nagy Pál és Inczédy György csatlakoztak.4) Mert a tábornok lassan- kint elárulta, hogy ő nemcsak a katonák ellátását kívánja, hanem más czéljai is vannak. Bethlen Miklós szerint Caraffá- nak nem volt határozott utasítása Erdély meghódolását illetőleg, hanem szabad kezet engedtek neki.5) De ezzel szemben Caraffa eljárása határozottan azt mutatja, hogy neki tényleg volt utasítása, csak az eszközök megválasztásában nyert szabadságot, sőt valószínűleg azt is tanácsolták neki, hogy lehetőleg a békés út mellett maradjon. Teleki — a mint tájékozódást nyert a tábornok szándé- dékáról — azonnal jelentést tett Apafinak s egyúttal meg- küldötte azon megbizó levél fogalmazványát is, mely szerint ő, továbbá Bethlen Gergely és Elek, Székely László, Frank Bálint, Szabó Keresztély tanácsosok, továbbá Bethlen Mikló, Apor István, Alvinczi Péter, Sárosi János és Filstich Mihály telyhatalmat nyernek a Caraffával folytatandó tárgyalásokra.®) Ennek alapján azután gyorsan haladt *) *) Cserei 179, 180. 11. a) TJ. o. °) Alvinczi P. XV. 295—298. 11. 4) Levelök Apafihoz, Szcben, márcz. 8. Gr. Kemény J. X.VXIV. k. 5) II. 77. 1. °) E fogalmazványt 1. Gr. Kemény J. XXXIV. k. A máj. 3-i megbizó levelet Alvinczi III. 200, 201. 11.