Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
52 inidőn á részvétirat kelt — egy, Teleki Mihály kővári kapitányhoz s az ő kedves kivéhez cziinzett menedéklevelet állittatott ki, hogy az a magyar- és erdélyországi viszonyokat tanulmányozhassa.1) Természetes, hogy a német párt nem ennyit várt s mégis Kászoni sokat remélt,1 2) sőt Kemény Simonnak határozottan megírta, hogy a császár nem kevesebbet akar a Szentgyörgyi küldésével, mint a fejedelemválasztás megejtését. De még tovább ment illusioiban, elmondja, hogy a fejedelemválasztásban szabad jogot ad ő felsége, csakhogy az uj fejedelem a meghalt nyomdokain járjon; Apafit sohasem ismeri el a császár, miután teljesen a török karjaiba dobta magát; Kemény Simon számíthat az esztergomi érsek és az udvar pártolására, — az uj fejedelem azonnal megerősítést nyer.3) Hogy mind ebben több volt az ábránd, mint a valóság, arról az ezutáni eseményekből meggyőződhetünk. Nem tudjuk az okát, de tény az, hogy sem Teleki, sem a főurak nagy része nem volt Aranyos-Medgyesen, midőn a püspök, mint császári követ, gr. Vallis szathmári kapitány kíséretében oda érkezett.4) Valószínű, hogy Teleki is, mint a többi kapitányok, azért nem mehetett el, mert esetleg a vár birtokát koczkáztatta volna. A püspökben nem hiányzott a jóakarat, — látszólag mindent megtett Kemény Simon érdekében. Egyre tanácskozott a főurakkal, hogy minél jobban szervezze a pártot; a császárnál és Porcziánál egyre sürgette, hogy minél tekintélyesebb haderőt küldjenek.5) Mindezen jóakarat kárba veszett, — az udvar csak egyre tárgyalt, de tulajdonképen nem tett semmit. A püspök ezenfelül a rendeket is sürgette, 1) Érd. Orsz- Emi. XIII. 98. 1. 2) „Szökik fakó rövid nap“, Írja febr- 28-án Apafira czélozva Telekinek. U. o. 99. 13) Bethlen I. 308—314. 11. 4) „Magno cum cordis dolore spectavi paucitatem fidelium Mtis- Vrae. Sair. Trausyivanorum, ex quibus nonnisi spectabiles et magnifiei Simon Kemény, Caspar Komis ac grosi dui Gregorius Bethlen et Joannes Szent- páli coparuerunt“, Írja márcz. 26-án a császárnak. Érd- Orsz Emi. XIII- 134. 1. 5) A püspök márcz, 26-i levelei a császárhoz és Porcziához. U. o. 134—136. 11.
