Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

38 elesett, az erdélyiek kérésével a Tokaj melletti Rakomazuál táborozó nádorhoz küldötte Bánffyt. Wesselényi azonnal tu­datta ő felségét Erdély szorult helyzetéről, melyből csak az ő segedelmével varható szabadulás.1) De mialatt e felett tanakodtak Bécsben, Várad elesett. De azért Kemény bízott, hogy Rákóczy elveinek lehet a harczosa s csak a kedvező pillanatot várta, hogy felléphessen. Ez nem is sokáig késett. A Rákóczy Erdélyben maradt liivei nem igen hajoltak meg a török fogságból kiszabadult Barcsaynak, mit ez ke­mény üldözéssel viszonzott.1 2) De még más körülmény is járult a kedélyek elkeseredéséhez. A székely székek, jelesen a csíki, sepsi, kézdi és orbai, a fejedelem erőszakos eljárása miatt fellázadtak s leülték Barcsayhoz szító tisztjeiket. De ezért keservesen lakoltak ; a Bárót és Köpecz közti Csemeréten súlyos vereséget szenvedtek a Barcsay Gáspár hadaitól ;3 4) a nov. 10-én megnyílt országgyűlés pedig egyik sarkalatos ősi joguktól fosztotta meg akkor, midőn kimondó, hogy ezután a székely székek főkapitányai idegenek is lehetnek.*) Az immár ezután lefolyó tragoediának ezen felkelés volt a prológusa Mert bizony csak tragoedia volt a Kemény János fejedelemsége, mely örök példája marad annak, mint lehet valaki az elhanyagolás, az üres biztatás áldozata. Er­dély ekkori törvényes fejedelme gyáva, tehetetlen, ember, ki nem tudja ellensúlyozni a török túlkapásait azzal, hogy a némettel is összeköttetésben álljon. így jut Erdély a végle­tekbe: a török párt ellen a német párt lép fel, de a játékot az utóbbi veszíti el az irányadó körök hanyag és tapintatlan magatartása miatt. Teleki csak eddigi eljárásához maradt következetes, midőn Keményhez sietett Aranyos-Medgyesre. A lengyel há­ború hőse, ki most Erdély megszabadítására sietett, nem sokat habozott. A némettől tényleges segítséget nem nyert ugyan, de bízott a nádor biztatásában. Nov. 22-én manifes- tumot bocsátott ki, melyben felsorolván az országnak és Rá­kóczy híveinek Barcsaytól szenvedett kárait, indokolja bejö­1) Bethlen I. 195, 196. 11­2) Szalárdi 596. 1. 3) Bethlen I. 197—201. 11. 4) Az erről szóló t -cz. Magyar Terv. Tár. VII. k. 115, 1.

Next

/
Thumbnails
Contents