Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
84 dett a Vaskapu megerősítéséről; de a török a szorost oldalt hagyva, vezette át csapatát. November 22-én vivatott az eldöntő ütközet a hajdani Sannisegethusa romjainál; a fejedelem jobb szárnya nem tudta kiállani a basa heves támadását, megfutott s ezzel eldöntötte a szerencsétlen csata sorsát.1) A basa azután Szebenbe ültette Barcsayt, tisztességes őrséget hagyott mellette, maga pedig Temesvárra vonult. Rákóczy nemsokára Szebent kezdette ostromolni, de bár a várost egész télen át körültáborolta, nem tudott semmi nagyobb eredményt felmutatni. A tulajdonképeni ostrom január 7-én kezdődött s csak május 13-án szűnt meg, midőn Szejdi Amhet budai basa közeledésének Ilire jött. Ez előbb a hajdúságnak tartott, Gyulay Ferencz váradi kapitányt megverte, a hajdú városokat feldúlatta s már május 14-én Szilágy- Somlyónál járt a táborával,2) kíméletlenül pusztítván a védtelen vidéket. Midőn még Várad közelében kóborolt hadaival, láng- tengerbe borítván Pocsajt s a szomszéd kastélyokat és falvakat,3) attól lehetett tartani, hogy a vad hordák Várad külvárosaiba is becsapnak. Midőn Gyulay a Hortobágy vize mellett megfutott, a váradiak Boldvai Márton követők által oltalomlevelet tudtak nyerni Szejditől oly feltétel alatt, ha Barcsay mellett megmaradnak és Rákóczy ellen segítik.4) Ezért azonban sem Telekit, sem barátait, kik mindvégig Rákóczy hívei maradtak, nem éri szemrehányás, mert abban a veszélyes pillanatban, melyben Szejdi roppant táborával Várad előtt állott, mást egyáltalában nem lehetett tenni. Ezen oltalomlevéltől remélték most Várad külvárosának és vidékének a megszabadulását. Azért Gyulay Ferencz kapitány a midőn látta, hogy a szélvész úgy hozza be a hamvadó házak pernyéit, mint a „polyvázó“ havat, azzal bízta meg Telekit, hogy minél felesebb hadat szedvén a zászló alá, menjen ki a szanaszét pusztító törökhöz s mutassa meg a budai basa adta oltalomlevelet.5) Ennek meg is lett a foganatja, mert a török csakugyan eltakarodott Várad alól. 1) Bethlen I. 112—120. 11. — Szalárdi 472—474. 11. 2) Bethlen I. 139—142. 11. — Szalárdi 480 - 494, 11. 3) Szomorúan irja le Szalárdi 499—502. 11 4) Bethlen I. 142. 1, — Szalárdi 496—498. 11. 5) Szalárdi 502, 6Ö3. 11.
