Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

szó valódi értelmében vennünk, hogy Jenő körül lóvén családi birtokai, leginkább ebben a városban lakott s akkor ment a fejedelem udvarába, a midőn szolgálatára szükség volt Az ebben rejlő látszólagos ellenmondás meg- czáfolására legyen szabad felhoznunk, hogy később is, midőn Várad elfoglalása után édes anyjával és feleségével Váradra kerül, innen tesz több alkalommal hűséges szolgálatot a fejedelemnek.

Midőn Rákóczy a Jenő ügyét magáévá tette, ekkor már mindenki tisztában volt azzal, hogy Rhédey fejedelemsége aligha nem pünkösdi királyság. Rákóczy támaszkodva a hajdúságra1) s a székely székekre,1 2) felszólította az erdélyieket, hogy szabadságuk megvédésére melléje sorakozzanak, mint törvényes fejedelmük mellé. Nem hallgatva az 1658. január 9-én megnyílt országgyűlés kérésére, hirtelen Medgyes alatt termett hadaival s a megszorult rendek elismerték fejedelmüknek, csak azt az egyet kötvén ki, hogy a török ellen nem harczol.3)

De Rákóczynak esze ágában sem volt ezen utolsó pontot megtartani. Bár a moldvai és havasalföldi vajdákra nem támaszkodhatott,4) mégsem vesztette el minden reményét ; egyenesen a német császárhoz fordult segítségért, de követei (Bánffy Dénes és Mikes Mihály) csak üres biztatásokkal tértek vissza.5 6) 0 maga indult tehát hadaival a törökök ellen, de jóllehet Lippa mellett június 5-én fényes győzelmet aratott,3) nem tudta elhárítani a közelgő veszedelmet Erdélyről.

Rákóczy jóformán csak az előcsapaton aratott diadalt, mert a főerő csak most jött meg. Keletről a tatár khán tört be a moldvai és havasalföldi vajdákkal, vért és iszonyú pusztítást hagyván mindenütt maga után. Brassó, Szeben, Kolozsvár mesés összegekkel váltották meg magokat, Gyula1) Szalárcli 347, 348. 11.

2) Hetiden I. 53. 1.

3) U* o. 51, 53. — Szalárdi 351 — 354. 11.

4) Már ezen évben ellene fogtak fegyvert a tatár kliánnal szövetségben.

5) Köváry László, Erdély történelme V. k, 69. 1,

6) Részletesen Szalárdi 358, 359. 11.