Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
20 midőn Károly azt a hírt vette, hogy III. Fridiik dán király beütött országába. Ügyes sakkhuzása volt ez a német császárnak : megosztotta a szövetség erejét, hogy igy közvetve sújtsa ennek egyik tagját, a jobb sorsra érdemes Rákóczyt. Mert a midőn a dán beütés megtörtént, Rákóczy sorsa már el volt határozva; a szövetségesek együttes működésének a napjai már csak rövid időre terjedtek. A svéd király csakhamar elvált s Rákóczy mellett visszamaradt hadai is Varsó elfoglalása után elhagyták a fejedelmet.1) A boldogtalan fejedelem egymagára maradt. Idegen ország közepében, minden nagyobb segítség nélkül, nem sok jót remélhetett attól az ellenségtől, mely azalatt, mig ő foglaltatott, saját elhagyott, védtelen országába ütött s az ország java részét iszonyú dulás és pusztítás között járván be, a békés hajlékok elpusztult, kormos falaira irta fel: „Vicém pro vice reddain tibi princeps inique ! Superbos sequitur ultor et ipse Deus.1 2) Egy ideig még előre haladt, de midőn a kozák hadak is lassankint elszakadoztak tőle, kénytelen volt belátni, hogy önvédelméről kell gondoskodnia. De már késő volt minden. Teljesen el volt hagyatva kifáradt, csüggedt népével, mig a lengyelek fris erővel nyomultak előre négy hadoszlopon Potoczki, Lubomirszki, Wisniowieczki és Sapieha vezérlete alatt, másfelől peoig a tatár khán is köze- ledntt töméntelen hadaival. E végszükség kényszerítő hatalma alatt nem tehetett mást, mint hogy alkudozásba bocsátkozzék a lengyel vezérekkel s elfogadja a július 27-én megkötött czarni-ostrovvi súlyos békét, kötelezvén magát, hogy a lengyel királyt és a respublicát követséggel kérleli meg, felbontja a svédekkel és kozákokkal kötött szövetséget, szükség esetén segedelmet ad a lengyeleknek, a tatár khán- nak és a vezéreknek ajándékot küld, hadi kárpótlásul 1.200,000 irtot fizet, szabadon engedi a foglyokat, kibocsátja kezéből a kezeseket és az elfoglalt várakat, visszaadja az egyházi javakat, elköldi maga mellől a kozákokat.3) De e lealáző békefeltételek elfogadása által sem tudta megmenteni hadait. A szerződés részletesebb pontjai szerint 1) Szalárdi 307., 308. 11. — Szilágyi S. 186—192. 11. 2) Szalárdi 312. 1, a beütést részletesen U- o. 305—313- 11. 3) Szalárdi 319. 1.
