Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901

16

szétverte táborukat Ploest niellett, Konstantint pedig visszás helyezte.1)

III.

Már az öreg Rákóczy aspirált a lengyel trónra s annak idején meg is tette volt ebben az ügyben a kellő lépéseket IV. Ulászló lengyel király uralkodásának utolsó éveiben dühösen folyt a lengyel—kozák háború. A hatalmas kozák hetman Chmielniczky Bogdán egyenesen az öreg Rákóczy- val szövetkezett a végett, hogy együtt küzdjenek a lengyel respublica ellen. De nem közös czél vezette őket; Rákóczy a lengyel trónt, a hetman pedig országa függetlenségét akarta megnyerni. A terv az volt, hogy Ulászló halála után a lengyel dissidensek szövetségében törjenek be hadaikkal s valósítsák meg czéljaikat. Jó formán meg sem állottak Lengyelországban a dissidensek megnyerésére küldött erdélyi követek, a fejedelem már haldokolt s Chmielniczky emberei, kik a támadásra hoztak felszólítást, már a ravatalon találták. A fejedelem korai halála miatt minden terv dugába dűlt. Az uj király János Kázmér már 1649. január 17-én megkoronáztatott minden nehézség nélkül s úgy látszott, hogy ezzel minden további konbinácziónak vége szakadt.1 2)

Pedig most jött a java. Az uj király alig ült a trónra, tiltakozott az ellen, hogy Krisztina svéd királynő utóda Károly Gusztáv legyen. Ez volt forrása annak a nagy háborúnak, melybe a fiatal Rákóczy is belekeveredett. Károly ugyanis hadüzenettel felelt, 1655. júniusában meginditá harcz- edzett hadait, s egyúttal Vellinget küldötte Rákóczyhoz, hogy egyelőre ennek semlegességét biztosítsa. A mikorra a követ Erdélybe megérkezett, már földönfutó volt a lengyel király, országa rövid idő alatt Károly hatalmába került. Úgy látszott, hogy a svéd király egyedül akarja folytatni a harczot, mert mindeddig nem szólította fel Rákóczyt a szövetségre. Annál többet tett a szerencsétlen lengyel respublica,

1) Bethlen János, Ke rum Transylvanicarum libri IV. continens resgestas principum einsdem ab anno 1629- usque ad annum 1663. 1663. kiadás. 33-, 34. 11.

2) Szilágyi S. 44—46. 11.