Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
11 reteket, az elméleti és gyakorlati bölcsészettudományt.1) A mi a szorosan vett bölcsészetet illeti, a peripathetikusok és Aristoteles iránya volt általános. Cartesius és Cocceius csak most kezdettek elterjedni. Olvasták Keckermann logikáját és Aristoteles exceoptáit.1 2) Az astronomia mellett astrologiá- val s a physikán kivid a mágiával is nagy előszeretettel foglalkoztak.3) Bármily sokféle ismeretet is szolgáltatott ezen iskola, az udvarnál levő ifjak s igy a Teleki kiképzésében is a főhelyet az udvar nyújtotta testi nevelés foglalta el, mely az ügyesség s a finomság iskolája volt. Teleki a Rákóczy udvarába kerülvén, először inas volt, kinek állása a legalsó fokot képezte. Az erdélyi fejedelmi inas ugyanegy a franczia és a német udvarok garconai, illetve pageival. Kötelességök mindenütt ugyanaz : teljesen eszközeik uraiknak és úrnőiknek, lesik mozdulataikat, hogy még a legcsekélyebb és leghatalmasabb dologban is szolgálatukra legyenek; lépten-nyomon követik uraikat még utazásaikban is, segédkeznek öltözködésben, levetkezésben, evésnél, ivásnál, lovaglásnál stb., szóval mindenben, a mi csak a mindennapi életben eléfordulhat. Figyelmük mindenre kiterjed, gondozzák uraik lovait, agarait, mihez hozzá szokni nem valami könnyű volt a kényes ifjaknak.4) Hiába, de hát a kor megkívánta, hogy az ifjú mindenhez hozzászokjék. Hiszen különben is régi igazság, hogy csak az tudja megbecsülni a maga állását, a ki már a nyomorúságos munkának olykor bizony keserű gyümölcsét is megizlelte. Erre pedig bő alkalmat szolgáltatott az inaskodás. Ha az inas jól viselte magát, hamar jutott a következő fokra, melyen étekfogó nevet viselt. De ezen állás sem mentette fel mindenféle szolgálat alól, hanem mintegy folytatását képezte az inaskodásnak. Most már nem kellett annyi mindenféle aprólékos bajt végezni, hanem némileg fontosabb ügyek elintézésére is nyert megbízást. Testőre és titkára urának egy személyben; őrködik ura felett nemcsak nappal, hanem még éjjel is, be lesz avatva ura titkaiba s 1) u. o. 39., 40. ll. 2) Bethlen M. I. 227., 22S. II. 3) P. Szatlimáry K. 10. 1. 4) Nem oknélkiil panaszkodik Kemény I. 49., 50. 11.
