Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1901
106 Ha elgondolkozunk országunk királysággá alakításának mozzanatai felett, nem lehet eléggé bámulnunk és magasztalnunk első szent királyunk és a vezérlő egyéniségek böl- cseségét, melylyel választásuk a műveltség magasabb fokán álló nyugoti egyházra és nem a közelebb eső keletire esett, melynek pedig országunk keresztényhitre térítésére körül már némi elért sikerei voltak. Nem tudjuk eléggé csodálni azt a diplomatiai ügyességet és életrevalóságot, melylyel az akkori különös és nehéz viszonyok között az ország függetlenségét minden irányban megövniok sikerült. Három hatalmasság volt abban az időben Európában : a német- és bizánczi császárság és a pápaság. Az utóbbi tekintélyével, a két előbbi erejével vala hatalmas. Minden más állam a császárságok vallusa volt, és örvendettek a kegynek, hogy egyik vagy másik védőszárnyai alá fogadta. Történelmi tény, hogy a IX. és X-ik században az a gyakorlat honosult meg, hogy a megtérített népek uralkodói vagy a bizánczi vagy a németcsászártól királyi czimet és koronát kaptak s ezzel főhatósága alá jutottak. Simeon bolgár fejedelem volt az első, a ki a százados gyakorlatot nem respectálta s hogy a Bizánczczal szemben kivívott függetlenségét kifejezésre juttassa: X. János pápától kért koronát. Ezt a példát követte egy századdal későbben nagy bölcseséggel István fejedelem, hogy a német császárok hatalmi sferájának Magyarországra való kiterjesztését megakadályozza. Itt jött létre a frigy a szentszék és hazánk között, melynek kötését — eltekintve a ki nem kerülhető és az idők folytán felmerülő kisebb összeütközésektől — megbánni soha sem volt ok. Lehetetlen felölelni egy értekezés keretéhe, annál kevésbe egy megnyitóba az összeköttetéseknek főbb szálait is, melyek hazánkat a szent székkel összefűzték. Annyit azonban fel lehel említenem, hogy volt idő, midőn a pápa, (VI. Orbán) az európai tekintélynek örvendő magyar királynak, Nagy Lajosnak erejére támaszkodott. De azután következtek nehéz idők, mikor nemzetünk vette igénybe századokon át a pápaság támogatását; midőn a lét és nem lét kérdése előtt állottunk ; midőn az ország két részére, két zsarnoki
