Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1900
lü az okot keresnünk, a hol legtöbb idejét tölti. Tapasztalatom van arról, hogy bizony igen sokszor a szülők sem válogatják meg szavukat, vagy tulcsapongó kedvű társaságból, hol megered a nagyon is divatos ..természetes“ beszélgetés, évődés, a gyermeket ki nem küldik s mig pompásan mulatnak, lassanként megtelik a gyermek szive méreggel. A: „castis omnia castn“ sokszor hangoztatott elv itt nem alkalmazható. Megszűnt már a falusi porták üde költészete is. Alig hallunk már itt-ott mesemondó ajkáról bűbájos mesét aranyhaju, csillagos homloka hercegkisasszonyról és délceg királyfiról, hanem hallunk fonóban és kukoricafosztásnál trágárnál trágárabb beszédet, az úgynevezett fiatalság részéről, s egyikmásik szögletben hallja ezt egy-egy leányka, egy-egy fiúcska s ezek a fiúcskák fogják később ifjúságunk kontingesét alkotni. Mondhatják : az egyszerű falusi ember nem tanult paedagogiát. Azt nem, de azért az ilyen társaságba nem engedné el gyermekét, ha egy kis jó érzéke volna s akkor nem jönnének hozzánk olyan fiuk, kikben az illetlenség valósággal habitus, állandó készség, annyira, hogy még az írásbeli dolgozatokba is illetlenségeket Írnak, nem is sejtve szegénykék, hogy az minő illetlen. Nagy mértékben veszélyezteti a gyermek lelkét a cselédekkel való érintkezés. Internátusbán is, otthona is valósággal rajongnak a gyermekek a cselédszobákért, istállókért, konyhákért. Pedig ezektől kevés kivétellel csak hétköznapi póriasságot, durva trágárságot és sok-sok esetben erkölcstelenséget tanulnak. Abban az üdvös nagy mozgalomban, mely azon célból indult, hogy a tanuló ifjút erkölcsi romlottságától megmentse, nem szabad a cselédkérdést figyelmen kívül hagyni. Mennyire megnehezítik az ilyen tanulók a tanár munkáját s mennyi művészetbe, aggodalomba kerül, mig tapintatosan leszoktatja arról a tanulókat. Tanítsuk külső és belső illemre a fiukat, mely nyilvánuljon szóban és testben egyaránt. A történelem, a mindennapi élet ezernyi olyan példában bővelkedik, hol a fő tényező a nemes lelküség. A bibliai nemes lelkű hitelező, mély tiszteletet érdemel, de a másik, az a gálád szolga, ki nehány dénárért fojtogatni kezdte szolgatársát, mély megvetést érdemel. Ilyen és hasonló példákkal s a magunk körében teljesíthető minden tettünkkel 2*
