Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1900
39 tudott: a bekövetkezett nehéz napokban vájjon állott volna-e a nép a haza védelmére az alkotmány sánczaiba? Az a nép bizonyára nem, mely szabadságát Bécsböl kapta. Ezen korszakalkotó törvények becséből és jelentőségéből semmit le nem ront az a körülmény, hogy talán a kozzájárulás nem volt őszinte és nemsokára a szentesítés után egy udvari párt, az úgynevezett kamarilla utakat és módokot keresett az egész uj alkotmány lerontására, megsemmisítésére. Sőt előttünk fokozódnia kell becsének, ha tekintetbe vesszük, hogy a lerombolására támasztott vihart és földrengést kiállotta; ha tekintetbe vesszük, hogy -í9 után örökre bezártnak tekintették Bécsböl az alkotmány kapuit, melyet valóban egy évtizeden át még magunkénak is csak titokban lehetett mondanunk. De — hála az Égnek — 1867-ben újra megnyílt, mert a nemzet kitartóan ragaszkodott a nagy- idők becses szerzeményéhez. A kiegyezést, az ural- koeóval való kibékülést a „restitutio integrum“ elvéhez, (i 48-iki törvények visszaállításához kötötte. Igaz ugyan, hogy a kiegyezés az épület egy részének átalakítását s ez által szépség — arányainak némi eltorzítását engedte; de igy is becses nekünk, mert életünk, fejlődésünk és egész jövőnk létfeltételét tartalmazza. A következő generatiók, tehát az önök, vagy a nyomukba lépő nemzedék feladata hogy a megmentett becses épület eltorzításét helyre igazítsa, a had- és külügyi osztályoknak szánt részeket eredeti alakjuk és rendeltetésüknek megfelelően visszaállítsa s szabad és független nemzethez méltó módon használatba vegye. Tudom, hogy ez a vágy minden magyar ember lelkében kiolthatatlanul
