Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1900
35 történelemnek és helyökbe az uj intézmények vára, mint egy őrtornyokkal ellátott, hatalmas erősség emeltetett. Ennek az átalakulásnak egy mozzanatát ünnepli a magyar társadalom évenkint márczius 15-én és szentesítéssel való befejezést ápril 11-én. Az előbbi napon a lelkesedő ifjúság különösen annak emlékét ünnepli, (ünnepelték önök is "önképzököri diszülés- sel), hogy a szabadságnak 1848-ban Európán végig hullámzó villamos árama hazánk ifjúságának lelkét szintén rezgésbe hozta és tüntető lelkesedéssel adott kifejezést azon forró vágyának, hogy az avult intézmények mohos falai már ledöntessenek s helyökbe a haladó kor eszméi és kívánalmainak megfelelő újak felépítéséhez a nemzet vezető tényezői már valahára hozzá kezdjenek. Elfogult, rövidlátó felfogás lenne azt hinni, hogy ezen korszakalkotó átalakulás eseményeit csak márczius 15-én lehet és kell ünnepelni. Valamint egy monumentális épületnek alapkőletételét, bevégzését, felszentelését ünnepelni szokták, úgy ezen századokra szóló alkotás minden nevezetes mozzanatának emléke az ünneplésre egy-egy kedvesen kínálkozó alkalom. Márczius 15-én valójában az építéshez még hozzá sem fogtak ; idáig még csak erő- és anyag- gyűjtés történt. Az eszmék forrottak, alakultak és tisztázódtak. Önök tudják, hogy az anyag- és erőgyűjtés a nyelvújítók s általában az irodalmi férfiak munkálkodásával kezdődik. Ok ismerték fel az igazságot, hogy „nyelvében él a nemzet“ és hogy a nemzeti nyelv és eszme kifejlődése hatalmasabb védbástyája 3*
