Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1900

27

azt, hogy inig ő maga meg nem keresi, ne pazarolja a pénzt. Igen okosan cselekszik az olyan szülő, ki a tanár kezébe téteményczi le a zsebpénz összeget, akkor visszaélés nem lesz.

Még csak egy okra mutatok egész röviden rá, mely akadályozza a tanulmányi és erkölcsi előrehaladást s ez a fegyelmi eszközök elégtelen volta. Itt is a szülő segíthet, a jutalmazásban is, de a büntetésben csatlakozzék az iskolához, s ott. hol az iskola keze meg van kötve, jöjjön annak segítségére. Hallgassák csak meg, mit mond a hajdani idők királyi bölcse a szülőknek: „A ki szereti fiát, folyton fenyíték alatt tartja, hogy végtére öröme legyen benne és ne kopogtasson felebarátjai ajtain.“ (Eccl. 33., 1.) „Vannak fiaid? oktasd őket és hajtsd meg őket gyermekségöktől.“ (Eccl.

7., 25.) „Ki a vesszőt kíméli, fiát gyűlöli; a ki pedig szereti azt, szüntelen oktatja. (Példb. 13., 24.) „A délceg ló keménnyé válik és a magára hagyott fiú vakmerővé leszen.“ (Eccl. 30., 8.)

„Kényeztesd fiadat, majd félned kell tőle; játszál vele, majd megszomorit téged.“ (Eccl. 30., 9.) „Ne adj neki hatalmat ifjúságában és légy figyelmes gondolkozására.“ (Eccl.

30., 11.) „Hajtsd meg nyakát ifjúságában és egyengesd oldalait mint gyermek, netán megátalkodván, ne higyjen neked, mi telkednek fájdalmára leszen.“ (Eccl. 30., 12.) „Tanítsd meg fiadat és bajlódjál vele, hogy gyalázatban ne kelljen megütköznöd.“ (Eccl. 30., 13.) „A gyermektől ne vond meg a figyelmet; mert, ha megvered őt a vesszővel, nem hal meg.“ )Példb. 23., 14.) „Balgaság van kötve a gyermek szivéhez, de a fegyelem vesszeje eliizi azt.“ (Példb. 22., 15.)

Dupanloup azon gyönyörű szavaival fejezem be soraimat, melyekben szentirási vonatkozásokkal jellemzi a szeretendő gyermeket. „A gyermek gyöngéd csemete, gyenge növény, de egy napon hatalmas, az erény minden gyümölcsével megszokott fává lesz, mely nyújtja pompás árnyékát. A gyermek gazdag kifejlődéssel kecsegtető nyíló virág, mely ha már első óráiban is oly szép, minő lesz akkor, midőn kellemmel felékesitve, az ég minden adományával szépítve kifejlődik, hogy a földet díszítse.

A gyermek még kis patakocska, forrás, de egykor hatalmas folyammá lehet. A növelő, az ügyes kutmester, kiről a Szentirás szól; az ő keze irányítja az engedelmes vizeket.