Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1900

24

fogja adni elkedvetlenedésök, haragos és dacos hallgatásuk, sőt durva és heves gorombaságuk, hogy e gyermekek sze- retetreméltósága csalódás, hogy alapjukban ős igazság szerint a szeliditett állatokhoz hasonlóan csak a megszelidi- tésökre használt csaleszközök iránt fogékonyok s mihelyt kívánságuktól valamit megtagadunk, újra vad és roszakaratu állatok, melyek harapnak és karmolnak.“

Nem lehet a kérdést a szeretetre való hivatkozással elejteni, mert nem ez a szeretet módja. „Az igaz és jól megfontolt szeretetnek bennünk a gyermek megismerésével kell növekednie és gyarapodnia, s mialatt természetes hajlandóságunk az értelemmel karöltve halad, igazán atyai barátsággá kell válnia. Gyakran azonban ép az ellenkező történik és minket rendesen jobban érdekelnek haragjuk kicsinyes kitörései, gyermekes játékaik és bohóságaik, mint erkölcsi eljárásuk, mintha őket nem mint embereket, hanem mint majmocskákat pusztán időtöltésből szerettük volna.“ (Montaigne.)

A nevelés történelem az Eszterházy, Bánft'y, Bethlen, Bornemisza anyákat úgy emlegeti, mint az anyaság ideálját, mert ők szeretettel és szigorral, de kényeztetés nélkül nevelték a haza számára a kimagasló, nagy alakokat. Az ő családjuk szentély volt: oszlopa az apa, őrzőangyala az anya, fakadó bimbók a gyermekek. Miért ne lehetne ma is minden család szentély, templom? Nagy betegsége korunknak, hogy sok család nem ragyog már érintetlen tisztaságában. Mi lesz az ilyen családban felnőtt gyermekkel ?

Nem fejtegetek, csak kérdezek. „Ex hoc fonté derivata clades in pátriám, populumque fluxit.“ A társadalom összeomlása a család romlásával kezdődik.

Ha egyéb nem is volna is egyedül a keresztény nevelés magasztossága sürgetve követelné, hogy a család szenytelen legyen. Itt nyeri a gyermek a legelső és legmaradandóbb benyomásokat. Az olyan család teljesíti hiven nevelői hivatását, a hol sallangos cifrálkodás helyett őszinte egyszerűség uralkodik, a hol nem az ellesett divatos szólamok, szokások kisértenek, hanem valóságos lelki nemesség található, a hol imádság és munka összeölelkeznek. Mily szomorú ennek az ellentéte. Mit is mond Spencer? „Számos szülőt gyér-