Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
93 Petőfi legtehetségesebb tanítványát Tóth Kálmánt említem, a prózairók közül Vas Gerebent, Jókait és Mikszátot, kiknek írásaiban cseng az i'ule, egyszerű, népies hang, s jelentkezik leghívebben a nép humora. Nem folytatom tovább. Csak vázlatot akartam adni annak bebizonyítására, hogy a népköltészet és müköltészet bizonyos viszonyban vannak egymással s hogy az előbbi föltétien hatással van az utóbbira. Ezt az áldásos viszonyt igen sikerültén határozta meg Greguss Ágost, midőn a Kisfaludy Társaságban e szavakkal fejezte be székfoglalóját: „A költészet először mint népköltészet jelentkezik ; népiesből emelkedik nemzetivé, nemzetiből egyedivé, egyediből egyetemessé. A népköltészetnek okvetlenül műköltészetté kell fejlődnie, de midőn ez utóbbi magát a népköltészet által meg- ifjítja, nem vetkeztetik le műköltészeti jelleméből, sa kezdetleges költés közvetlen és ösztönies szépségeiért nem adhatja cserébe az öntudatos alkotást, a kiszámított és szabályos szerkezetet, az arányok és idomok tisztaságát, a kivitel biztosságát és szabatosságát, szóval a természetért nem áldozhatja fel magát a művészetet. Így a népies költészet, mely eleinte az összes költészet, később sem enyészik el, később is a költészet éltető eleme marad, hanem igenis megszűnik az egész költészet lenni s a kifejlettebb költészetnek részévé lesz“. Befejezem szerény értekezésemet. Egy nagy, bűbájos világot a népköltészet világát akarám bemutatni. Gyönyörűséges dolog e világban élni, gyönyörűséges dolog e költészettel foglalkozik, mely ott fakad parányi gunyhók eresze alatt, szerető szivek mélyében, hol nemcsak a levegő s a hangulat tisztább és üdébb, hanem az emberszivek is tisztábbak. És bizonyos dolog az is, hogy : „Minden költészet, mikor el ványad, a nép szellemétől ujhodik meg“. (Széehy K.)
