Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
4 . Sajátságos, hogy meglehetősen későn ébredtek mindennek tudtára, s az országnak minden részében ezernyi rejtett zugában elszórt virágok összegyűjtésére jó ideig egyetlen hivatott ember sem vállalkozott. Pedig volt mit összegyűjteni, mert olyan dalos nemzet mint a magyar nem élhetett dal nélkül. Hisz dalos nemzet volt a magyar. Ambros zenetörténész bebizonyítja, hogy a hegedűt a magyaroktól vette át a többi nemzet. Anonymus Árpádnak Etelvárába való bevonulását igy festi: „A kobzok és sípok minden zengései és édes hangjai, a joculatorok mindenféle énekeivel zengnek vala előttük“. „Egyes szájról-szájra felkapott sorok sejtetik, — mondja Thaly Kálmán, — hogy harcos őseink énekelve mentek a csatába, dalban lelt hangot diadalmaik öröme, dal enyhité bujdosásaikat, s dal adott balzsamot a nehéz időkben a honfiak vérző szivére“. A magyar zenetörténelem bizonysága szerint pedig soha magyar dallam nem keletkezett szöveg nélkül; a zene mindig csak kísérője vala a szóbeli költészetnek. Fájdalom, a pogány magyarok költészetéből egyetlen sornyi Írott emlék sem maradt fenn számunkra, hiszen ama korban a politikai és vallási újjászületés korszakában a kereszténység, élén a papsággal, irtó háhorut üzent még a legegyszerűbb dalnak is, mely pogány szívből fakadt s melyet pogány ajk zengett. Az uj hit apostolainak céljok vala a pogányság kiirtása, s e célt csakis a pogány magyar költészet teljes kiirtásának árán érheték el. Nagy, áldásos, világtörténelmi jelentőségű munkát végzett a kereszténység, de az ősi magyar költészetnek megélője volt. S mig a pogány magyarok költészetének, rejtett zugokban, berkekben titokban, remegve zenget szent és vidám dalainak, meséinek nyoma veszett az üldözések hosszú hadjáratában, szép lassan egy másik népköltészet kezdé virágait, bontogatni, mely a legendák, zsoltárok és hymnuszok komoly, imádságos akkordjai mellett, vidám, sőt néha pajkos hurokba is belekapott. A nagy Mátyás király egyénisége egész népköltészetet teremtett; bizonyítja az a sok adoma, mely az ő nevéhez fűződik.
