Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899

48

'A hányavetiséget s a vele járó gyávaságot gúnyolja: „Könnyű ott vitéznek lenni, hol nincsen ellenség“. „Nem mer a puskával egy szobában hálni“. Nem szereti a hányavetiséget senkiben, legkevésbé azonban a gyermekben és su- hancban. A hányaveti suhancnak mondják : „Megfogadlak Dunaföldire papnak“, (egy rozzant major az, hol 3 cselédházban lakik a csordás, kanász és ihász).

Mindenha híve volt az egyenlőség eszméjének. „Sokját szül az egyenlőség“.

Büszke emberi méltóságára. „En is ember vagyok“.

Szereti a békét. „Jobb egy béke száz hadnál“.

A beszédnek hasznos, de káros voltát helyesen mérlegeli: „A nyelv gonosz fegyver“. „Nagy a nyelve, kicsi a szive“. „Mocskos beszélgetés, erkölcs vesztegetés“.

Bízik az Istenben. „Ki Istenben bízik, meg nem csalatkozik“.

A boszuállást gyűlöli. „Boszut állani nem nagy vitézség“.

A bölcseségről azt mondja, hogy a „legjobb úti költség“.

Az engedetlenséget ostorozza. „Nem akarásnak nyögés a vége“.

Az emberi észt sokra tartja, de csak úgy, ha a szívvel együtt munkálkodik. „A hol szivünk, ott az eszünk“.

Kiváló erkölcsi érzékére vall, hogy a hálát, e szép, de ritka erényt magasztalja, a hálátlanság ellen erősen kikel. „Ha adtál felejtsed, ha vettél említsed“. „Disznó is megeszi a makkot, de fel nem néz a fára“.

A haragtól irtózik. „Rósz tanácsadó a harag“. „Marakodás kutya szokás“.

Az irigységet lelkének mély megvetésével illeti, s jól tudja, hogy többnyire a derék emberre irigykednek. „Adjon Isten sok irigyet, kevés száuakozót“.

Eles határt von a jó és gonosz lelkiismeret között. „Jó lelkiismeret hamis pénzt nem szeret“. „Nagy hóhér a rósz lelkiismeret“.

A mértékletességet dicséri. „Mézből sem jó a sok".

Jól tudja, hogy az ember munkára van teremtve, s hogy az emberi életnek értékét jóformán a munkásság adja meg. „A dolog nem szégyen“. „Munka után édes a nyugalom“.