Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
II. I vözi noi ic las?linlc, példeilyeszéclein 1< sí n népköltészet 1 íason szellemi termékeinek értekééről. Népünk szellemének termékei között legtöbb a közmondás és szinte elmondhatni, hogy erkölcsi tanulságban a leggazdagabb. A közmondás a népnek lélektana, erkölcstana, lelkiismeretben kötelező törvénykönyve, mely az Isten adta 10 parancsolatnak folytatása, értelmezése, ez a népnek történelme nyelv-tudománya és paedagogiája. A közmondások eredetét a messzi, messzi őskorba vihetjük, vissza nem épen a legkezdetlegesebbe, hanem abba mikor elég gazdag volt már a szókincs s az elevenebb szemlélődésnek, tapasztalásnak, eszmélkedésuek eredményét kellő szavakkal ki tudta fejezni. Való, hogy a népnek költői hajlandósága legelőször a közmondások és hasonló szellemi termékek létrehozásában nyilvánult: A társas élet ezernyi apró baja, az emberi jellemek különfélesége, az igazság örök törvénye, a hazai rög rajongó szeretete, a magyar hajlandósága a vigalomra, ősi babonássága szülték a közmondásokat, elmés ötleteket, élceket. Idők folyamán gazdagodott, izmosodott a nyelv, gazdagodott a közmondás is. Akárhányról elmondhatjuk, hogy sugár, mely világot vet a múlt homályos dolgaira. Egy csipetnyi hadtörténeti adat p. o. a következő közmondás: „Ha madárra tárgyalsz ijjadat ne pengesd !“ Hasonlóképen történelmi becsű ez : „Házasság, hadverés, királyválasztás Isten dolga“. Gyakran találunk közmondásainkban, kuruc, labanc, török és tatár vonatkozásokat. Később, mikor már érintkezett a magyar a művelt Európával, s a Szentirást, a
