Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1899
A mostoha anya szinte mindig rósz. Saját gyermekeit szereti, becézgeti, mostoháit üldözi. Amazokat szép ruhában járatja, ezeket alig födi valami, azokat kényelemben tartja, ezektől lehetetlen dolgokat követel. Télviz idején friss ibolyát, almát és epret követel tőlük. Az erkölcsi igazság-szolgáltatás azonban sohasem marad el s már bizonyos jól eső elégtételt nyújt az a körülmény is, hogy az üldözött gyermekek szépek és jók ellenben a kedvencek csúnyák és rosszak. Rósz szivét már külső formája is elárulja, mert rendesen cifra, kendőzött alak, mint a balladatöredék is mondja; „Tova menyen egy menyecske két orcája ki van festve, az lesz nektek anyátok“. A keresztanyái szerepet Márián kívül közönséges asszonyok is teljesitik. Vannak jó, de gonosz, kaján, irigy testvérek is. A népmeséknek és mondáknak értéket nagyban emeli az, hogy az előadás folyamán találkozunk az ősidőknek egy-egy avatag szólásával, képével emlékével s olyan szereplőkkel, kiknek eredete a messzi múltba vezet vissza. Ilyen a közmondásban is előforduló Csalóka Péter alakja, mely név most csak egyszerű csalót jelent, avagy a Vad- huszár, ki megtudja fejni a kutágast, s ki nagyon rokon a híres német Eulleuspiegellel, vagy a Garabonciás diák, ki 18 iskolájának elvégzése után az ördög szekeréről leugor- ván babonás dolgokat mivel, sárkányon nyargal stb. Találkozunk hitregés személyekkel, tündérekkel, vasorrú bábákkal, seprőn repülő oroszlányokkal, Babszem Jankóval, Hüvelyk Matyival és rengeteg termetű óriásokkal. Kétségtelen, hogy népmeséinkben gyakran találkozunk mithoszi vonásokkal, nem szabad azonban túlzásba menni s nem szabad „minden bokorban egy istenséget“ keresni. Kriza János egy mai napság is divatos káromló szólásformára azt mondja, hogy az egy sugár a pogány magyarok mihtikus vallásából, mely bizonyítja, hogy a régi magyaroknak külön nap istenük is volt. Mithoszi vonással, mely a régiek hitmondáihoz hasonlít, elég gyakran találkozunk. Vegyük csak p. o. Szép Narcissus regéjét a régieknél. Nar- cissus hozzá tökéletesen hasonló testvérébe szeret, ki meghal. Úgy vigasztalódik, hogy saját képét nézegeti a tó
